Századok – 1912

Történeti irodalom - Szádeczky Béla: I. Apafi fejedelem udvartartása. I. k. Bornemisza Anna gazdasági naplója. (1667–1690). Ism. Lukinich Imre 214

történeti irodalom. 217 122 frtot, 1670-ben csak 20 frtot hajtott, a Halmágy-vidék behódolásával véglegesen megszűnt ; ezen a területen 1686 óta csak a brádi harminczadhely működött. Ezeknél jóval jelentősebbek voltak a mármarosi (Sziget, Visk) harminczadok, mert a Felsőmagyarország és Lengyelország felé irányuló erdélyi kereskedelem útvonalába estek. A szigeti pl. 1668-ban 671 frt. 81 dénárt, 1669-ben 958 frt. 24 dénárt, 1670-ben már 2485 frt. 74 dénárt. 1671-ben 2144 frt. 67 dénárt jövedelmezett, míg a viski fiókharminczad 1668-ban 12 frtot, 1669-ben 47 frt. 62 dénárt, 1670-ben 221 frt. 39 dénárt, 1671-ben 84 frt. 95 dénárt hozott. A mármarosi harminczad bérlete, az ahhoz tartozó dési, láposi és viski fiókokkal együtt 1675-ben évi 6000 frt. volt. A délkeleti harminczadok (Törcsvár, Verestorony) stb. és a védettebb helyeken fekvő uradalmak jövedelmezősége a belterjes gazdálkodás következtében, természetesen emelkedést mutat, de a nyugati részeken szenvedett veszteség kiegyenlítésére mégsem voltak elégségesek. Bornemisza Anna gazdaságtörténeti értékű naplói az erdélyi államháztartás minden részletébe és vonatkozásába betekintést nyújtanak ; igaz ugyan, hogy akár az egyes uradalmak, akár a többi jövedelemforrások jövedelmezőségének rendszeres összeállítását nélkülözzük, s így az áttekintés a több tekintetben észlelhető következetlen bejegyzési rendszer miatt meg van nehezítve, de ezen a hiányon a következő kötetek segíteni fognak. A kiadvány pontosan és aprólékos részletekre is kiterjeszkedő gonddal van szerkesztve. Néhány észrevétel elől azonban nem zárkózhatunk el ; így hiánynak tartjuk azt, hogy Szádeczky sem a mértékek és pénzek akkori értékét, sem mostani értékátszámításukat nem adja, holott ezt a 716. lapon közölt jegyzékben megtehette volna. Kevés a tárgyi magyarázó jegyzet is, főleg a kiadványban előforduló helynevek földrajzi meghatározásában. De a görög kereskedők görög nyelvű nyugtatványainak facsimilés, átírásos, helyreállított és kijavított szövegű közlései és végűi magyar fordításai feleslegesek, mert azok sem tartalmi, sem philologiai szempontból nem bírnak értékkel. Azt azonban semmiesetre sem szabad belőlük következtetni, hogy e nyugták »az udvar görög kereskedelmi összeköttetéseinek . . . igen értékes« emlékeiként tekinthetők (482. 1. jegyzet), mert csak arról tanúskodnak, hogy a kereskedelem a zsidókon és örményeken kivűl nagyrészt görög kézben volt. A 104. lapon a szigeti harminczad jövedelmét feltüntető két összeg nem egyezik ; a 463. lapon nem linkai, hanem lonkai malomról lehet szó ; a 467. lapon à székelyhídi proventus felsorolásánál előfordúl a lázi adó is »így« megjegyzéssel. A helység neve Láz (Vámosláz) lévén, a megjegyzés félreértésen alapúi. Ugyanott a terebesi, közepesi és várvizi SZÁZADOK. 1912. III. FÜZET. 16