Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

102: dr. báró nyáry albert. nak, mérsékeltnek talált, ellentétben az attaque hevességével.1 Ugyancsak dicsérte a modenai II Difensore újság szerkesztőit, a kik nem hagyták magukat megijeszteni az ellenfelek száma által. Erre a lapra, a mely nagyon is lelkiismeretesen és kíméletlenül szolgálta a modenai herczeg érdekeit, maga a herczeg is erősen panaszkodott. A külföldi lapok közül kifejezetten Crouypárti volt : a »Presse de Londres«, a »Levant«, a »Nord«, a »La France libre«, a »La Nation«, s csak nagyon kevésben tudták Yerattiék elhelyezni czikkeiket. Ha pedig valahol, p. o. a »Gazette«-ban mégis megjelenik egy-egy támadó sor is, az egész világsajtót figyelemmel kísérő herczeg azonnal felelt azokra. Nyáry, Kápolnay, öváry, Geöcze lelkiismeretesen gondoskodtak arról, hogy a külföld lehetőleg olyat tudjon csak meg, a mi a már két trón követelőjének sikerét hirdeti. A modenai pör állott most előtérben, s e mellett a magyar kérdés szinte háttérbe szorult a herczeg előtt. Az emigránsok szívből örültek annak, hogy vezérük tekintélye megint ilyen nagy mérvben megnövekedett, s szívesen állottak azon álláspontra, a melyet a herczeg szokott hangoztatni, hogy az estei és a magyar kérdés szoros összefüggésben vannak egymással, s egyiknek a sikere a másik megvalósulhatását segíti elő. Az emigratio tagjai csak úgy fáradtak az estei ügyben, mintha az közvetlen Magyarországra vonatkozott volna. Sajnos, volt idejük bőven. A magyar legio teljes tétlenségre volt kárhoztatva. Elmúlt már az az idő, a mikor a harczokra vágyakozó, mint közlegény is szívesen szolgált benne, csakhogy alkalma legyen kitüntetni magát. Gróf Bethlen Gábor és báró Bánffy Zoltán egy évnél tovább közemberkedett a légióban. Annak a reménye egyre halványabban csillogott, hogy hadi tényező legyen újra valaha. Pedig új erők is felfrissítették a légiót. Az 1862-iki országgyűlés után Komáromy György és gróf Csáky Tivadar kérték fölvételüket. 1863-ban új parancsnokot is kapott Kupa Gümir személyében, a kit Beruzzi hadügyminister a Klapka ajánlatára nevezett ki az emigratio elöljárójává. Kupa ezredes idáig Turinban lakott, s teljesen az Ágoston herczeg személyes híve volt, s hozzászegődött megérkezése után Csáky Tivadar és Komáromy is. Ebben a pillanatban csakugyan el lehetett mondani, hogy az emigratio egységes volt, s vezéreűl Crouy herczeget tekintette. Kossuth teljesen elvesztett minden hatalmat felette, s 1863-ban ő maga írta Pálóczy Tamás őrnagynak, hogy már egy év óta »a Magyar segédsereggeli minden hivatalos kapcsolatot megszakítván, annak, s általában az emigratiónak ügyeibe bele nem avatkozva, gondjaival, műkö-1 Coaton Les Crouy-Chanel et leurs Adulateurs 7. 1.