Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

az utolsó magyak trónkövetelő. 99 két lánczszem kapcsolódott egymásba. Ha a Crouy-Chanelek csakugyan Árpád-ivadékok, azon leszármazási alapon, a mint azt ők vitatták, akkor történeti joguk csakugyan kétségtelen az estei herczegséghez is. II. Endrének fiát Istvánt, a posthumust, nagybátyja VII. Azzo estei őrgróf neveltette udvarában. A trón jogos örököse, az őrgróf egyetlen fia Rinaldo volt, a ki azonban mint III. Frigyes császár politikai túsza fiatalon balt el, távol hazájától. Az Este-háznak nem volt más élő férfitagja már az uralkodón és István herczegen kivűl. A trón azonban még sem reá szállott, hanem Azzo elhúnyt fiának törvénytelen gyermekét, Obizzót jelölte ki utódjának, a ki elől menekülnie kellett Istvánnak. Obizzo egy új dynastiának lett a megalapitója, a melynek fényes tehetségű sarjai hírükkel, dicsőségükkel beragyogták egész Italiát, s régi birtokaikhoz megszerezték a modenai és a ferrarai herczegségeket is, a mely czímek és javak aztán a család utolsó tagjának, Máriának kezével I. Ferencz császár harmadik fiára, Ferdinandra szállottak át. V. Ferencz 1859-ben elveszté ugyan trónját, de azért megmaradt Italia mesés gazdagságú földesurának, s megtartotta czímeit is. Legújabban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a Habsburg-ház eladni készül az estei vagyont, de a megegyezési alap nehezen található meg, hisz a Habsburg-dynastiára nézve többet jelent az eladás, mint egy nagy földbirtoktól való megvállást, lemondás is volna az egy fentartott jogigényről. Ezt az óriási vagyont és jogigényt támadta meg Ágoston herczeg azon az alapon, hogy a Habsburgok csak egy törvénytelen, becsempészett családtag útján jutottak az örökség birtokába, míg a Crouy-Chaneleknek törvényes leszármazási joguk van arra. A századokon keresztül tartó tényleges birtoklást nem ismerte el Ágoston elbirtoklásnak, s 1863 október 12-én beadta a modenai törvényszékhez az exherczeg ellen való pőrét. Az egész peranyagot báró Nyáry szedte össze az olasz levéltárakból és a régi írók munkáiból. Külön Budapestre jött csak azért, hogy Eötvöstől egy ajánlást nyerjen az Akadémia részéről, a mely előtt könnyebben nyíljanak meg a levéltárak. A turini, nápolyi, modenai összes, e kérdésre vonatkozó okiratokat felkutatta s összeállította, úgy hogy a herczeg a jogtudósok elé teljesen kész képet tárhatott megbírálás végett. Olaszország leghíresebb ügyvédeit kérte fel a herczeg a véleményadásra : Mancinit, a ki több ízben volt minister, Cassinist, a ki szintén viselt már tárczát és Tecchiót, a képviselőház volt elnökét. Az akkori Italia eme legnagyobb törvénytudói, igazságosnak találták a Crouy-féle igényt, s készséggel vállalkoztak arra, hogy képviseljék az ügyet a modenai herczeg ellen. A világot a »Le Messager de Midi« 1863