Századok – 1911
Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - IV. és befejező közlemény 764
A BUDA MELLETTI SZENT-LŐRINCZ PÁLOS KOLOSTOR TÖRTÉNETE. 769 Az 1452-ben generálissá választott István (melléknéven Furó) Szent-Lőrinczen lépett a rendbe Lőrincz vicarius generalissága idején, miután elvégezte tanulmányait Budán a Mária Magdolna egyház iskolájában. Generálissága után is Szent-Lőrinczen maradt, hol Palkót adták melléje szolgálatra. így éldegélt itt egészen Tamás generalis idejében bekövetkezett haláláig (1484).1 1462 körűi Dorman Mihály volt a szent-lőrinczi perjel. Hogy ezt a tisztet viselte, kitűnik Gyöngyösinek abból a megjegyzéséből, hogy ő rendezte Ecseg birtok határait a Kompolthyakkal, mikor ennek a helynek perjele volt ; Ecseg pedig Szent-Lőrincz birtoka volt, tehát idevaló perjelnek kellett lennie. 1462-ben János generalis rá bízta a rend ruházatára való posztó bevásárlását, mert nagyon ügyesen vitte a rend ügyeit. Mint Gyöngyösi mondja, laikus volt, de tudomány dolgában túltett sok tanult emberen.2 1464-ben András volt a vicarius generalis, ki egy, a Nánai Kompolthyak ellen folytatott perben szerepel.3 János generális ideje (1460—64) körül élt Szent-Lőrinczen a két Gál. A kisebbik több kolostorban megfordult mint elölj áró s mindenütt nagyon szerették. Sok könyvet ismert és beszédeiben a legelvontabb kérdéseket tárgyalta és oldotta meg. Sokat beszélgetett a rend doctoraival a theologiáról és egyház jogról. Nemcsak tudós, hanem igen jámbor életű szerzetes is volt, azért sokszor jutott összeütközésbe azokkal, kik a régi, jó, bár szigorú rendi szokások felforgatására törekedtek. Nagyon szerény ember volt, kerülte a dicséreteket, sőt még az ékesszólásra sem törekedett, hanem csak jó lelkiismeretét követte. Még élete végén is, mint valami újoncz szerzetes, buzgón olvasgatta a »Speculum Monachorum«-ot és a »Profectus religiosorum«-ot. A másik Gált nagynak nevezték termetéről. Nagyon szépen írt ; szemöldöke oly bozontos volt, hogy tréfából oda szokta szúrni a tollat. Kiváló volt életszentség dolgában is, de a mellett igen tréfás természetű. Egyik tréfáját elmondja Gyöngyösi. Nagyböjtben, az ostorozás idején kérte a vicariust, hogy őt erősebben üsse, mint a többit. Mikor a vicarius kérdezte, hogy miről ismerheti őt meg a többi meztelen vállú szerzetes között ?4 azt felelte, 1 Gyöngyösi LI. 2 Gyöngyösi LY. 3 DL : 14751. 4 Az ostorozás alatt a pálosok övig levetkezve, arezra borulva feküdtek s így éjjel, a különben is gyér világítás mellett, bajos volt őket egymástól megkülönböztetni.
