Századok – 1911
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Oklevéldatumok hibái és ellentmondásai. - II. és bef. közlemény 745
762 DR. SZENTPÉTERY IMRE. tényleg jogos, azt éppen a Michael tunc comes kifejezés mutatja, a mely határozottan az oklevélnek későbbi kiállítására utal. Nem kielégítő az az indokolás sem, melyet IV. László 1281 április 21-i oklevelének1 hamis voltára nézve olvasunk Karácsonyinál,2 hogy t. i. az uralkodás éve hibás, — 9 helyett 8-at mond az oklevél, — sa szövegben említett tisztviselők nem is bírták tiszteiket, vagy legalább nem 1281 ápr. 21-én. Az oklevél kétségtelenül gyanús, de a felhozott okok alapján még sem lehet olyan apodictice hamisnak állítani, mert Péter tárnokmestertől, a kiről az oklevélben szó van, éppen 1281-ből van oklevelünk,3 János országbíró szintén 1280 táján szerepel,4 s nincs kizárva, hogy ugyanekkor barsi ispán is volt, minthogy Demeter csak 1280 elején szerepel ily méltóságban, a szövegben felhozott két ispán pedig a pozsonyi és nyitrai comeseknek éppen ez idétt igen fogyatékosan ismert sorozatába szintén beleilleszthető. Ezek alapján tehát, nem egységes keltezés feltevése mellett, nem volna lehetetlen a datumrészek ellentmondásának alkalmas magyarázatát találni. Látnivaló már ezekből a példákból is, hogy a keltezési ellentmondások megállapítása sok esetben egyáltalában nem elegendő az oklevél hamis voltának bizonyítására, mert az ellenmondásoknak sokszor eléggé plausibilis magyarázatát adhatjuk, a mi azután, egyéb gyanúokok híjában, az oklevél hitelességében megingott hitünket ismét megszilárdíthatja. A megállapítható ellentmondások természetétől függ tehát, hogy az oklevél hitele ellen való tanúságtételüket döntőnek fogadhatjuk-e el, vagy nem. Fentebb, III. Endre 1297-i oklevelének példáján láttuk, hogy az ellenmondásoknak bizonyos faja igen nyomós érvül szolgálhat az oklevél hitelessége ellen,5 míg más esetekben oly magyarázatot találhatunk, mely az ellentmondásnak döntő érvül használása ellen tiltakozik. így tehát az intézkedés és oklevéladás kérdésének vizsgálata egyfelül próbakövéül szolgálhat az oklevél hitelessége ellen felhozható érvek értékének, másfelől pedig maga is nyújthat érvet a hitelesség és hamisság ügyének tárgyalásánál. Az intézkedés tényének az oklevéladástól való elválasztása azonban nem csupán az oklevelek hitelességére vonatkozó vizsgálatokban bír fontossággal. Láttuk példáit annak, hogy a kanczel-1 W. IX. 296. 2 I. h. 31. 1. 3 W. XII. 339. 4 Zichy, I. 47. 5 Természetesen csupán akkor, ha az eredetinek, s nem az átírásnak vagy a kiadásnak hibájáról van szó.
