Századok – 1911
Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - III. közl. 686
A BUDA MELLETTI SZENT-LŐRINCZ PÁLOS KOLOSTOR TÖRTÉNETE. 703 szereket a Homonnai-család jeszenói várába, az egyházi ruhákat pedig a rend kiváltságleveleivel (különösen a pápai bullákkal) együtt ugyanennek a családnak reviczkei várába küldte. Homonnai Drugeth János fiai azonban olyan jól megőrizték e kincseket, hogy hallani sem akartak visszaadásukról. Perre került a dolog. Ferdinánd király 1550 nov. 28-án megidéztette a leleszi konvent által a Homonnaiakat.1 Az idézőlevél elsorolja az átadott kincsek nemeit (pl. kelyhek, misemondóruhák, keresztek stb.) és az egyes nemekbe tartozó darabok számát. Ezek az adatok pontosan megegyeznek az alább ismertetendő lajstrom adataival, úgyhogy ezek kölcsönösen bizonyítják egymás hitelességét. Az arany és ezüstneműek értéke megütötte a 60.000 magyar forintot, az egyházi ruháké és egyéb ékességeké pedig a 30.000-et ; ez is mutatja a szent-lőrinczi kolostor nagy gazdagságát, mert a kincsek jórészt innen valók. A per azonban sokáig húzódott, ítéletre csak 1569-ben került a sor. Ebből az évből való Mérei Mihály nádori helytartó ítéletlevele. E szerint Homonnai Drugeth István és Miklós, János unokái, fizetnek kárpótlásúl a pálosoknak elveszett kincseikért 2000 magyar forintot 5 év alatt, évenként két részletben, még pedig 200-at pünkösdkor, 200-at pedig András-napkor a szepesi káptalan előtt.2 Ennyire apadt le a 90.000 forint ára egyházi kincs ! Méltán írta rá ennek a levélnek a hátára keservében egy pálos a későbbi időkben : »Hibásan és esztelenül ítéltél«, mert ez az ítélet tényleg a jognak és igazságnak sutbadobása. Ezeknek a kincseknek azonban nemcsak a számadatait ismerjük, hanem a róluk kiállított lajstromot is, mely elég bőven leírja az egyes darabokat. Ez nem eredeti, de minden bizonynyal az eredetinek egy 1532-ben készült másolata.3 Mint mondtam, ez a lajstrom 1532-ben készült az eredeti vagy egy régebbi másolat alapján. Először szól a kelyhekről, melyeknek száma 49 volt és leír 1 Acta Paulinorum 197. csomag. 2 Acta Paulinorum 197. csomag. 3 Acta Paulinorum 197. csomag. Hogy másolat, bizonyítja ez a körülmény : A casuláknál a 12. számúnál elmondja, hogy rajta van az Üdvözítő képe keresztre feszítve »et Beate Marie Magdalene« és utána áthúzva »usque ad cingulum« ; a 13. számúnál pedig »In cruce huius Imago Xi crucifixi et parte inferiori Beate Marie Magdalene usque ad cingulum«. Ilyen hibát csak egy másoló követhet el, kinek szeme elcsúszik a sorokon. Későbbi másolat voltát bizonyítja az is, hogy így vezeti be az új kincsnemeket : pl. »Humeralia in toto fuerunt« és nem »sunt«, mint a hogy egy eredeti írná. Továbbá a kelyhek végén megjegyzi, hogy volt még 6, de ezekről »nincs leírás« (sine descripcione) ; tehát leírásból dolgozott ennek az írója-
