Századok – 1911
Történeti irodalom - Iványi Béla: Válasz Dr. Tóth Sándor úr »Észrevételei«-re 65
58 TÖRTÉNETI IRODALOM. 65 tevő hadat, pénzit nem kímélje, csak országát tarthassa meg ;« mert valameddig országa lészen, mindaddig lészen pénze, de ha •országa nem leszen, pénzihez se bízzék azután. Kitűnt továbbá, hogy magánsérelmekért nem lehet polgárháborút fölidézni, valamint az is meghiúsult, hogy uj, külső bonyodalmakba keverjék az országot, és a lappangó felekezeti és faji ellentéteket felbolygassák. Az erdélyi országgyűléseken egy pillanatra az oppositio látszólagos sikereinek hatása alatt próbáltak ugyan érvényesülni politikai megcsuszamlások és engedmények, de Rákóczi erélyén minden ilyen fajta befolyás meghiúsult. Bethlent megalázta, a bőrükben nem férő basákat kiverte és előnyös szerződésekben biztosította a rövid háború eredményeit. Az erdélvi politika visszazökkent régi kerékvágásába, a központi hatalom pedig megerősödve jutott ki a küzdelemből. Lukinich érdeme, hogy erre az epizódra terjedelmes, minden részletében kimerítő, sőt helyenként aprólékoskodó dolgozatában új adatokkal teljes fényt derített. DR. PETHŐ SÁNDOR. Válasz dr. Tóth Sándor úrnak, a Századok 1910 deczemberi számában megjelent »Ëszrevételei«-re. Fentartottam magamnak azt a jogot, a melylyel hasonló •esetben minden bíráló élni szokott, hogy a szerző úr által a Századokban közzétett »Észrevételekére válaszolhassak. Tartozom e válaszszal a nyilvánosságnak, illetve e folyóirat közönségének, de viszont, úgy érzem, tartozom azzal is, hogy e válaszomat — minthogy érdemleges mondanivalóimat már bírálatomban előadtam — lehető röviden terjeszszem elő. Szerző úr bírálatomban felsorolt kifogásaimra érdemleges, adatokkal igazolt védelmet vagy czáfolatot nem hoz fel s inkább személyemmel foglalkozik. Én ezt a tudományos ügyet személyes térre átvinni nem akarom és így nem találok a magam számára egyéb mondanivalót, mint hogy а mű tárgybeli fogyatékosságaira vonatkozó bírálati megjegyzéseimet fentartom. Csupán egyetlen egy leglényegesebb kifogásomat ismételem, hogy t. i. a szerző úr néhány megyei jegyzőkönyv használásán kívül, nem végzett levéltári kutatásokat, s hogy művének legnagyobb gyengesége ezen a mulasztáson alapszik. A mi végűi inkriminált lehelemet illeti, minthogy annak idézett megjegyzése nem a mü tudományos értékére, hanem a szerző úr által végzett »óriási munkára«, illetve kétségtelen nagy szorgalmára vonatkozik, ennél a pontnál sem teszek egyebet, mint hogy ebbeli nyilatkozatomat ezúttal is ismétlem, fentartom és megerősítem.1 DR. IVÁNYI BÉLA. 1 Ezzel a vitát befejezettnek nyilvánítjuk. A szerte. SZÁZADOK. 1911. I. FÜZET. 5
