Századok – 1911

Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607

A MÁRAMAROSI OLÁHOK. 613 is érkezhetni. Abban az időben közelebb is lehetett oláhokat találni, mert tudjuk, hogy IV. Béla király korában a nagy tatárfutás után az Oltón túl elterülő, akkor Kúnországnak nevezett magyar Havaselőn, a mai Oláhországban és Erdélyben a Bárczaságon oláhok is laktak, a magyar szent korona hűbéresének Szeneszláv vajdának kormányzása alatt,1

azt is tudjuk, hogy a mikor Béla király az említett Kúnországot 1247-ben a Jánosvitézeknek adományozta, az oláhokat meghagyta az általok lakott terület birtokában,2

nagyon természetes tehát, hogy a midőn 1285-ben III. László király az országát elrabló nogái tatárok ellen sereget gyűjtött az erdélyi részeken, akkor néma messze Konstantinápolyba küldött segélyért, hanem az ott közelben lakó, különben is az ő felsőbbsége alatt álló oláhokat szólította fegyverbe s a hadjáratban részvevőknek azután a máramarosi részeket adományozta jutalmul. Drágos vajda kiköltözése Moldvíba és újabb oláh település Máramarosban. A III. László király által betelepített oláhok azonban nem sok ideig maradtak meg a máramarosi havasok között, mert az idézett moldvai évkönyv szerint egy Drágos nevű közülök való bátor és vitéz férfiú bölényvadászat közben fölfedezte a tatárok által elpusztított, elnéptelenített Moldvaország termékeny mezőit s a királytól engedelmet kapván, népeivel együtt oda költözött ki, megalapítván a magyar király védnöksége alatt a moldvai vajdaságot, melynek czímeréűl a bölényfejet választotta. Nemsokára újabb csapatok érkeztek az így üresen maradt máramarosi területekre a havaseli földről és a Bárczaságból, bár sokkal csekélyebb számmal, mint a minővel a kiköltözöttek voltak. Ezek Bazaráb vajda rokonságából kerültek ki s azért kértek a magyar királytól lakóföldet, mert a vajdával, a ki féltette tőlük a hatalmát, meg nem férhetvén, üldözése elől kényteleníttettek menekülni. Károly király szívesen fogadta a vitéz férfiakat s őket kiséretökkel együtt az ország különböző helyein, de leginkább Erdélyben és Máramarosban telepítette le. Ilyenek voltak a többek között Erdő vajda és a testvére, Sztán, a kiktől a Szaplonczay, a Nán, a Sztán, a Tivadar, az Apsai Mihályi, a Konyhai Maris és a Bizó, a Kabolapataki Mich, az Apsai Dán s még számos 1 »íme az első ismert oláh fejedelem !« kiált fel Jiricsk Geschichte der Bulgaren czímű művében. 2 Pray György közli az oklevelet Dissertationes Historicae. Vindobona 1771. czímű könyvében.