Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569
584 TR. GOMBOS F. ALBIN". erővel támadta meg Abát s mégis fényes győzelmet aratott. Ha ezt a hírt elfogadjuk, — s egészében nem is tehetünk ellene kifogást — akkor joggal feltehetjük, hogy Abát nem pusztán német, hanem német és magyar hadak verték le az ország olyan vidékén, a mely a németekre nézve minden más alkalommal kedvezőtlen csatatérnek bizonyult. De a feljegyzések is megemlítik úgy mellékesen, hogy már előzőleg sokan a németek oltalma alá helyezkedtek, a kiknek kiadatását követelte Aba.1 Némileg más formában a mi hagyómá íyaink is tudnak erről. Ügy adják elő, hogy Aba hadainak jó része a csata hevében pártolt át Péterhez.2 Ám a felfjrgatott ország nyugalmát többé már Péter sem állíthatta helyre. Mélyen meg volt alázvi az ország ii, a királya is. Ha a teremtő minden kormányzati bölcsességgel meg is áldotta volna Pétert (a mint hogy éppen ez irányban nem áldotta meg), a megengesztelődés még akkor sem hozhatta volna egymáshoz közelebb a nemzetet s királyát, mert német őrség3 maradt itt : oltalmazni a már másodízben összetört trónt s figyelmeztetni a rajtülőt az iránt való kötelességeire, a kinek a reparátiót köszönhette. Ezekkel a nagy ellentétekkel csak ravasz, cselszövényes ember birkózhatott volna meg úgyahogy. Péter katonás, hódító uralkodónak indult, a ki maga mögött hitte minden merész vállalkozásában a katonás nemzetet is. S az történt vele, hogy nagy terveinek közepette szárnyaszegetté lett, büszkeségében, nyakasságában minden oldalról megaláztatott : csalódott a nemzetben, lekötelezettjévé lett ellenségeinek. Ezek után már minden valószinűség megvan arra nézve, hogy az önmagával meghasonlott, vágyaiban tétlenségre kárhoztatott király bosszúálló volt, talán féktelen is és kegyetlenül bünteté a vele elégedetlenkedŐKet. Most már a mi krónikás feljegyzéseink sem általánosságban vádolják, hanem nevekkel és esetekkel is szolgálnak.4 És joggal hihetjük, hogy annak a sötét rajznak, a melyet Péterről nyújtana«:, ez alkotja a történeti magvát. Abban az időben, я mikor nálunk a betű még a legfontosabb eseményeket sem kötötte papírhoz, Péter uralkodásából természetszerűleg ezen zordonabb részeknek kellett a nemzet 1 Annales Altah. M. Ad ann. 1044. 2 Kézai c. 26. ; Chron. Pict. c. 45. ; Ghron. Bud. p. 84. ; Thuróczi с. 37. ; Annales Altah. M. Ad ann. 1044. ; Annales Sangall M. Ad ann. 1044. (Nagyon tartalmatlanul.) 3 Annales Altah. M. Ad ann. 1044. ; Chron. Pict. c. 45. * Chron. Bud. pp. 90-91. ; Thuróczi с. 39. ; Chron. Pict. c. 47. ; Kézai c. 27. (Igen röviden beszéli el.)
