Századok – 1911

Tárcza - Országos levéltár új épülete 558

558 TÁRCZA. elég kezesség arra nézve, hogy az új levéltári palota méltóképen fog sorakozni a kultúrintézményeinket befogadó emlékszerű épületek sorába. EMICH GUSZTÁV 1843—1911. Emőkéi Emich Gusztáv, cs. és kir. asztalnok, udvari tanácsos, az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társaság volt vezérigazgatója, majd elnöke, Társulatunk igazgató-választmányának 1877 óta egyik leghuzgóbb tagja s gazdasági bizottságának nagyérdemű elnöke f. évi június hó 29-én meghalt. Mint hírneves nyomdász-család ivadéka — hasonló nevű atyja a magyar nyomdászati ipar egyik úttörője volt — már kora ifjúságában nagy kedvelője lett a bibliographiának s első munkája is A magyarországi könyvnyomdászai történetével foglalkozott (Pest, 1860. Szabó Józseffel). Philosophiai és jogi tanulmányait a lipcsei egyetemen végezte, azután nagyobb utazást tett Német-, Franczia-és Angolországban. Eleinte állami szolgálattal próbálkozott (volt miniszteri fogalmazó, majd titkár), de ettől csakhamar megvált s idősebb korában a természetrajzi irodalom művelésére adta magát. Tudománypártoló hajlamainak és gazdasági tevékenységének köszönhette, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület választmányi tagja lett, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület pedig elnökévé választotta meg. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulatnak, melyet kiváló üzleti érzéke és gazdasági téren szerzett tapasztalatai virágoztattak fel, 1891-ben lett vezérigazgatója s ebben az állásában is főtörekvése volt, hogy Társulatunk ismeretterjesztő missióját előbbre vigye és megkönnyítse. Különösen nagy tevékenységet fejtett ki a M. Tört. Társulat anyagi ügyeinek gondozásában s mint gazdasági bizottságának elnöke, arra irányította mindenkor figyelmét, hogy pénzügyeinkben a legszigorúbb rend és takarékosság elve érvényesüljön. Az újabb időben folyton emelkedő nyomdai árak zsibbasztó hatását befolyásával mérsékelni iparkodott s a vezetése alatt állott intézetet már évtizedekkel előbb megnyerte népszerű vállalatunk, a Magyar Történelmi Életrajzok támogatására. Legnagyobb érdeme volt azonban az, hogy Társulatunk egyik néhai hűtlen tisztviselőjének visszaéléseit idejekorán leleplezte s