Századok – 1911

Történeti irodalom - Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Ism. Gombos Albin 538

546 TÖRTÉNETI IRODALOM. 546 kívánja tenni a jövendő idők nagy sociális elvét, a közteherviselést. Cr és szegén}' egyaránt adózzanak az után, a mijük van. »A gazdag ne nyomja el a szegényt, mert a szegénység átkozódása és végső kétségbeesése veszedelmesebb a gazdagok panaszkodásánál !« De ez irányú törekvéseit a magyar rendek is, az erdélyiek is gyanúval fogadták, mire a fejedelem érthető okokból kitért a küzdelem elől. Igen világos képét nyújtja a szerző a kurucz hadak szervezetének is. Ügy találjuk, hogy ebben a tekintetben csodálatosan sokat tett ugyan a fejedelem, de — a mint azt már említettük — hiányzott belőle is, a főbb szereplőkből is a nagyobb katonai képesség. Ez az egyik oka annak, hogy a kuruczokból a nyolcz esztendei harcz alatt sem tudott igazi sereg nevelődni. Ha sokat tanultak is, a »Rajta Miska !«-módszer, az alárendeltek önfejűsége, a családias fegyelmetlenség mindvégig megmaradt. Súlyos terhet rótt a fejedelemre a zilált pénzügyi viszonyok rendezése is és ezen nagy elfoglaltságok között is tudott időt szakítani magának a földmívelés, az ipar, a kereskedelem ápolására, az iskolák, a tudomány, az irodalom pártfogolására s a minduntalan veszedelmesen kiújuló vallási ellentétek elsimítására. Olyan munkát végzett, hogy valóban tiszta lelkiismerettel sóhajthatott fel számkivettetésében : »Te tudod, Istenem, mit akartam Magyarországgal ; te fogsz ítélni rólam.« A história immár kimondhatja róla végleges Ítéletét : Kiváló képességei a kelleténél jobban megosztódtak olyan időben, a mikor minden erőt egy irányban kellett volna konczentrálni. Szerencsésebb végezettel s békés körülmények között Magyarország újjáteremtő, nagy királya lehetett volna. A harmadik kötet a szabadságharcz lehanyatlási szakának tárgyalásával kezdődik. 1709-ben a császáriak olyan előhaladást tesznek, hogy mindenki reményét veszti. Most már valóban csak a külföldről várhatták a dolgok jobbra fordulását. Igen finoman s a legtöbb helyen önálló kutatások alapján rajzolja meg Márki Sándor azt a bonyolult diplomatiai tevékenységet, a melyet Rákóczi a lengyelek, svédek, poroszok s oroszok megnyerése érdekében kifejt. Mert a rossz helyzetbe jutott XIY. Lajostól már mitsem remél. Jó későre tisztába jön az angolok barátságos érzelmeivel is. Csak kibékülés esetén remélhetett tőlük — udvarias közbenjárást. Az angolok ugyanis, mint másfél századdal később, a maguk érdekeire nézve ezúttal is veszedelmesnek tartották Magyarország elszakadását. A poltavai diadal végre is határozottan az oroszok mellé állítja a fejedelmet. De ezzel egy időben attól sem riad vissza, hogy az ide menekült lengyel és svéd csapatokkal új erőt próbáljon önteni a lankadó