Századok – 1911

Történeti irodalom - Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Ism. Gombos Albin 538

TÖRTÉNETI IRODALOM. 543 dozások gyakorta megismétlődő részleteire azonban, azt hisszük, a kelleténél több tért nyitott. A szándék nyilvánvalóan az, hogy a bécsi udvar perfid politikájával szemben minél jobban kidomborodjék a fejedelem tisztalelkűsége : mindent a hazával a hazáért, semmit önkényesen, semmit egyéni érdekért ! Ez kétségtelenül sarkalatos fontosságú dolog, de az ismétlődések rövidebbrefogásával is el lehetett volna érni. így egy kissé megzökken a mesterien könnyen folyó előadás. A második kötet egyharmad része az 1707—1708. évek történetét foglalja magában. Az ónodi országgyűlésnek már akadt ugyan történetírója, de az előzmények alapos megismerése után most ezt is jobban megértjük ; az európai általános politikai viszonyok feltárásával pedig, kapcsolatban a szabadságharczczal, a helyzetnek olyan megvilágítását kapjuk, a melyben az ónodi detronisatiót összehasonlíthatatlanúl megindokoltabbnak látjuk, mint a debreczenit. Rákóczi a jövendőt illető számításaiban nemcsak XIV. Lajosra támaszkodik már, hanem még inkább az általános európai helyzetre. A függetlenség kimondása után valóban úgy látszott, hogy a szláv Európa is Magyarország mellett van. Kelet megbízhatatlan diplomatiájának szálai a fejedelem személye körűi fonódnak, bogozódnak. S ezen a téren a fejedelem is otthonosabban érzi magát, mint a harcztéren. Okossággal, éles számítással szőtt tervei oda irányulnak, hogy a magyar, svéd, lengyel s orosz érdekek összeegyeztetésével olyan erőt teremtsen, a mely a Habsburg-házzal szemben feltétlenül biztosítani tudja a magyar koronát a bajor választó, a lengyelt Leszcsinszkij s Erdélyt az ő számára. Bonyolult egy história ez, a mely — úgyszólván — minden héten újabb toldozáson-foldozáson megy át. Márki Sándor szeretettel kommentálja a fejedelem lázas diplomatiai munkásságát. Annyit el is kell ismernünk, hogy a fejedelem jól látta s igen sok esetben helyesen ítélte meg az európai viszonyokat ; de szomorú tapasztalatai után hamarosan észre kellett volna vennie azt is, hogy azokhoz fűzött tervei pusztán kártyavárak, ha nincs a háta mögött megfelelő hadi erő. S éppen ez hiányzott. Szívesen ragadott meg minden elképzelhető alkalmat, hogy segítséget kapjon és szívesen keltettek benne reményt mindenütt, a hol önösen hasznot húzni óhajtottak a magyar mozgalomból. Könnyen reményre gyulladt s erősen hitt minden csalóka fényben. Nem szegte kedvét az sem, hogy Bercsényiék erősen tamáskodtak ezen szövevényes tractátiókban. A politikához nem sokat értő kuruczok azt tartották, hogy csak annyit érünk, a mennyi erőt kifejtünk. Nem volt egészen igazuk s a kiszámíthatatlan következmények mégis nekik adtak _ igazat : »Isten felforgatta a fejedelem minden tervét !«