Századok – 1911

Kisebb közlemények - Gálos Rezső: Benkő József ősei 531

533 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. könyvének is a czíme) mostohaatyja házában nőtt fel, nem sok szeretetben. Legalább erre vall, hogy már iskolába sem szülőfalujában járt, hanem Sepsiszentgyörgyön, a hol is egy rokona Schola Mester volt. De ez a rektorok régi fajtájához tartozott : szerette a »gondűző borocskát« s a pálinkát s ennek a kis gyermek látta kárát, mert a mesternek e' miatt származott szertelen keménységét tűrnie kellett. Ez gyermekkorának kezdete. A kemény bánásmód elől a gyermek rövidesen megszökött és míg a részeg mester ezért a harangokat félreverette s úgy kerestette tovaállott rokonát, Péter az erdő végéből nézte az őt kereső embereket, azután pedig >>a setét éjtszakán a' rengeteg erdőben bolygott nagy félelemmel és gyötrődéssel ; azonban látott csillámlani az hegyek között messze valami tüzet 's mindaddig baktatott árkokon, hegyeken, faromlások közt 's át, míg azt a' tüzet fel-találta, mely mellett sok apró gyermekek vóltanak, kik a' bujdosót étellel meg-elégítették és mondották, hogy nagy legények is vágynák vélek, de azok el-mentek az árkosi Tsatához [patakhoz] ? harangászni (az az, marhákon levő tsengettyűket lopni)«. Ezekkel a gyermekekkel Hidvégére került, a hol gatyásan, mezítláb járt egy darabig iskolába ; mígnem a senki gyerekét az egyik nemes úr jobbágynak akarta befogatni. Hermányi Péternek volt annyi esze, hogy ismét odébbállott. Dolgozni a mostohaapjának is tudott volna. De ő tanulni akart. így jutott vándorútjában Középajtára — megint csak az iskolába, a hol jó eszével annyira kitűnt, hogy a mester jó eszéért meg egy-egy kis szolgálatért eltartotta. Most már benne volt a tanulásban. Am Középajtától (Szárazaj tán, Nagy- és Kisbaczonon át, a »víz mellett«, a hogy ma is a rövidebb út visz) csak néhány órányira van szülőfaluja, Magyarhermány s így könnyen érthető, hogy atyja hírét vette hollétének s alkalmilag hazavitte. Űjból munkára akarta fogni. De Péternek sehogy sem volt rá kedve. És itt ismerkedünk meg jólelkű anyjával. Ez az asszony, a kiről csak annyit tudunk, hogy férje halála után újból férjhezment, s csak abból, hogy gyermekét a mostohaapa szeretetlensége elől egy rokonához adta tanulni, sejtjük, hogy jó anya volt, ezúttal ismét közbe tudott lépni gyermekéért s második férjénél kivitte, hogy Péter Udvarhelyre kerüljön tanulni. A mi papunknak ezúttal sem volt sok szerencséje. Az iskolaévre nyár jött s egy tűz nemcsak mostohaapja házát, de Péternek nehezen szerzett iskoláskönyveit is fölemésztette. Tanulásról szó sem lehetett. Mostohaapja (mint Benkő mondja) ökörhajtó-inasnak akarta befogni. »De véghez-vitte az Isten, a' mit felőle el-végezett voit a maga Eklésiájának építésére.« Hermányi Péter megint csak elszökött — az iskolába. Bámulatos akaratereje volt. Éjjel s mikor