Századok – 1911

Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - I. közl. 513

528 ZÁK.ONYI MIHÁLY. A chorusnál szép, rendes, nyugodt, a hely és actus méltóságához illő viselkedést kíván tőlük, az isteni szolgálat körűi pedig a rend szokásainak pontos megtartását. Az asztalnál mértékletességet, szerény és illedelmes viselkedést köt lelkükre. Főként az asztalnál való beszélgetésről van sok mondani valója. Ne beszéljenek hangosan és veszekedve, különösen az ifjabb ne beszéljen az öregebb előtt. Ha valamire az asztalnál szükségük van, azt is jelekkel kérjék. Világiakkal csak a director jelenlétében beszélhetnek, akkor is сзак üdvös dolgokról. Ruházat dolgában a ruhadarabokra csak kitéréseket tesz, mikor beszél arról, hogy az egyes ruhadarabokat hogyan viseljék. Viseltek tunicát, scapularét, csuklyát, köpenyt és sarut, télen pedig subát és meleg lábbeliket (bota seu filtra). Magukviselete dolgában pedig a testtartásról az arczkifejezésig mindenre kiterjed figyelme. Az utolsó részben az imáról, elmélkedésről és a lelki élet egyéb tényezőiről beszél. Voltak még a rendben conversus testvérek is. Ugyanazok voltak ezek, mint ma a ferenczrendieknél a fráterek. A középkorban több rendben is voltak, ma azonban már csak egyes rendek tartották meg, így a ferenczrendiek. Ezek dolgoztak a mezőn, műhelyekben és felszolgáltak az asztalnál. Nekik is kellett ismerniök a regulát, a constitutiókat, együtt éltek a többi szerzetesekkel, de tanultság, szerzetesi teendők, fogadalom és egyházi rang dolgában nagy volt a különbség köztük és a többi szerzetesek közt. Nem vettek részt a chorusokban, az ő horáik is csak »Pater noster«-ekből és »Ave Maria«-kból állt, mint a constitutióknak már idézett LXI. rubricája mutatja. De a hajnali és esti choruson megjelentek és végezték imáikat ; a hajnali choruson (matutinum) végezték a horáikat. Jelen kellett lenniök a reggeli misén és a népnek tartott prédikáczión (in sermone vulgari). Rendes novitiatus után vették fel ezeket is ; többnyire mesterségekkel foglalkoztak. így éltek a pálosok az egész középkoron át. A pápai kegy meglehetősen nagy függetlenséget biztosított nekik, mely lehetségessé tette szabad belső fejlődésüket, az adományok folytán pedig, melyeknek nyugodt birtoklását a királyi kiváltságlevelek biztosították, gond nélkül szentelhették magukat hivatásuknak, munkálkodhattak a maguk és a nép lelke üdvösségén. Hanyatlásukról nem lehet hallani, sőt folyton terjeszkednek. Még a XVI. század elején is olvashatunk újabb kolostorok alapításáról. De egyes jelenségek azt mutatják, hogy ekkor már nem élt az a szigorú szellem, mely a rendet életének első századában