Századok – 1911

Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - I. közl. 513

526 ZÁK.ONYI MIHÁLY. vezető azonban csak a nagyobb kolostorokban volt, kisebb kolostorokban a prior vagy praedicator viselte ezt a tisztet is. Ez kezdte és vezette a kóruson az éneket, rendelte ki az arra a napra való leczkét s kijavította,ha valaki hibázott; éppen ezért jól kellett ismernie a rubricákat és a chorusra vonatkozó statútumokat. Ezzel a tevékenységével függött össze az, hogy ő rá bízták a szerkönyvek gondozását. Az apróbb chorusi tisztségeket ő osztotta ki és felügyelt arra, hogy a testvérek jól ismerjék a chorus rendjét ; ha nem ismerték, oktatta őket ebben. A felolvasó (lector) hivatala már nem volt állandó. Ez olvasott fel az asztalnál étkezés közben és a choruson. Az illető részt előbb el kellett olvasnia, hogy annak idején jól olvashasson. Ha nem értett meg valamit, akkor a praedicatort kérdezte meg, hangsúly dolgában pedig a karvezetőtől kért felvilágosítást. Általában vigyáztak arra, hogy ha idegenek voltak jelen, jó felolvasó töltse be e tisztet. A hetes (hebdomadarius), miként a név is mutatja, hetenként változott, ö nézett utána, hogy milyen lesz az officium, melyen a karvezető után legnagyobb szerepe volt. A hetes olvasta az oratiókat, a homiliákat és mondta a conventmisét. Tiszte a következő héten másra szállt, ő csak az officiumok egyes részeit és az elsőmisét mondta még egy hétig. A templom gondozása és a harangozás a sekrestyésre volt bízva. Ez gondozta, tisztogatta, javította s hogy el ne veszszenek, lajstromba írta össze a miseruhákat és egyéb templomi szereket. Az oblatiók befogadására kitett perselyeket ő kezelte s a begyűlt pénzen az előljáró engedélyével beszerezte az isteni szolgálathoz szükséges dolgokat. Hogy templomi használatra legyen elég viasz és a ház szükségleteire méz, méheket tartottak a kolostorokban és ezek gondozása is a sekrestyésre hárult. A különféle házi teendőkre a sekrestyés adott jelt csengetyűvel ; hogy ezt pontosan tehesse, órát adtak neki. A sekrestyés éjjel a sekrestyében aludt, hogy őrizhesse a templom kincseit ; e czélból fegyverrel is el voltak látva, a XVI. században már puskával is. A konyhát a kulcsárok vagy szakácsok (clavigeri seu coci) látták el, ők gondoskodtak az egész ház élelméről, még a szolgákéról is. Mivel így igen sok dolguk volt, fel voltak mentve a közös munkák és a vigiliák alól. A ház belső ajtait ők zárták be és a kulcsot a priornak adták át. Voltak a rendben mesteremberek is, kik mesterségüket mint szerzetesek is folytathatták. Ha akartak, fogadhattak inasokat is, de ehhez legalább is a subprior engedélye volt szükséges és szerződést kellett írni. A mit mesterségük jövedelmezett, azt az elöljárónak adták át, a ki aztán megadta nekik azt, a mire mes-