Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497

TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 509 volt biztonságban sem a neje, sem a leánya. Es a panaszkodók hasztalan kerestek orvoslást, mivel a király nyiltan bevallotta czélját, hogy addig nem nyugszik, míg csak az országot teljességgel a németek uralma alá nem hajtja. És most lássuk, hogy hogyan mérlegelik a feljegyzéseket jelesebb történetíróink, mert hiszen e szűk keretben mindenkire ki nem terjeszkedhetünk. Szabó Károly,1

Horváth Mihály,2

Szalay László 3

és Pauler Ovula4 szorosan a hazai feljegyzéseket követik. A mutatkozó ellenmondásokat a legtöbb helyen egyszerűen elkerülik, figyelmen kívül hagyják s csak néha, akkor is úgy mellékesen próbálják megegyengetni. Pauler pl. az Árpádokról szóló nagybecsű munkájában szinte csak átsiklik Péter uralkodásának első szaka fölött. Rövidre fogva elfogadja a hagyományos adatokat ; de még így is érzi, hogy nem hagyhatja szó nélkül az azokkal éles ellentétben álló német hadakozást. Megjegyzi tehát, hogy Péter azért harczolhatott a németek ellen, ha barátjuk volt is. Példa rá — úgymond — II. Ottokár, a ki szintén szerette a németet és a franczia-barát porosz Nagy Frigyes, a kit a francziák iránti nagy szeretete sem tartott vissza a francziák elleni háborútól.5 De bármilyen megvesztegető is a dolgoknak ilyetén való párhuzamosítása, a legfontosabb kérdést mégis válaszolatlanul hagyja : miért támadta meg hát Péter a németeket közvetlenül elűzetése előtt ? — Határozottan Marczali Henrik figyelmeztet arra a körülményre, hogy krónikáink nem a Péter korabeli állapotokat festik.6

Ezen fontos észrevétel után azt várhatnánk, hogy mérlegbe veti a kútforrásokat és kiszedegeti belőlük azt, a mi a história számára való, lejebb szorítja azt, a mi a vonal 1 Péter és Aba. Szókfoglaló értekezés. Pest, 1872. 2 I. m. I. 248. stb. 3 I. m. I. 136. 4 I. m. I. 101. stb. — Itt jegyzem meg azt az érdekes tünetet, hogy Pauler gyakran idézett munkájában a Péter és Gizella alakját egészen a hazai feljegyzések alapján rajzolja meg, noha egy korábbi értekezésében (Szent István és alkotmánya. Századok. 1879. 123—124.) így ír : »A mit a hazai kútforrások két századdal később, I. Béla utódjai alatt írtak, épp oly kevéssé tarthat igényt feltétlen hitelre, mint az, a mit az események után valami 40 évvel a bajor Altaichban a barátok beszéltek : s meglehet, hogy Gizellát épp oly igazságtalanul vádolták őseink, mint a mily ok nélkül tiszteli szentnek a jelen azt, kit az egyház szentei közé soha fel nem vett... ki kell emelnem, hogy Szt. Istvánnak igenis lehettek okai... az ifjú Orseolo Pétert választani utódjának . . . egy vitéz és bölcs családnak ivadékát, egy szentnek kis unokáját, kinek tehetségei nyilvánvalók lehettek.« — Látni fogjuk, hogy mennvivel helyesebb ez az első nyom, mint az, a melyet később követett ! 5 I. m. Ï. 535. 6 I. m. II. 9-11.