Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497

TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 507 elégíteni. A tőlük apránként elszedett területekből visszaadták nekik a Lajta és a Fischa közét, megfelelő kikerekítéssel a Morva felé.1

Nem joggal következtethető-e ebből, hogy a veszedelmes hírű császár támadása előtt — úgyszólván — semmivel is helyre lehetett volna állítani a nyugalmat ! ? Az 1030-ban nagy reményekkel megkezdett hódító hadjárat a Rába mocsaras, a magyarok által még mesterségesen is nehezen járhatóvá tett vidékein szégyenletes véget ért.2

A császár sietett vissza Ausztriába, a hátán vive a magyarok portyázó hadait : »sine militia et in nullo proficiens !« — olvassuk az altaichi évkönyvekben.3 Mivel az egészből a bajoroknak, illetve Babenbergi Adalbert őrgrófnak volt a legtöbb kára, természetesen ezek siettették legjobban a kibékülést, a mi 1031-ben az említett területátengedés alapján meg is történt.4 S ezzel, — azt hiszem — az 1030-ki német-magyar háborúskodásnak sikerült elfogadható okát és kielégítő magyarázatát adnom. Most pedig térjünk át a másik felvetett kérdésre és vizsgáljuk meg Péter elűzetésének okait, kapcsolatban azzal a háborúval, a melyet közvetlenül elűzetése előtt viselt a németekkel. 1 Annales Altahenses Maiores. Ad ann. 1043. (M. G. SS. XX. 798.) V. ö. Steindorff i. m. I. 181. 2 A hadjárat részleteire vonatkozólag 1. Bresslau, Jahrbücher des deutschen Reichs unter Konrad II. Leipzig, 1879. I. 234—238., 294—305. és Forsch, z. deutsch. Gesch. X. 605. ; Steindorff i. m. I. 13. ; Huber i. m. I. 181 — 182.; Pauler i. m. I. 528-529. 3 Annales Altahenses Maiores. Ad ann. 1030 (M. G. SS. XX. 791.) : »Chuonradus imperátor in Ungariam cum exercitu properans natali sancti Albani in dominica die (június 21.) in monasterio Altahensi pernoctavit. Rediit autem de Ungaria sine militia et in nullo proficiens, inde quod exercitus fame periclitabatur, et Vienni ab Ungris capiebatur.« — Vereségről, illetve kudarczról beszélnek még: Herim. Aug. Chronicon. Ad ann. 1030. (M. G. SS. V. 121.) ; Annales Sangallenses Maiores. Ad ann. 1030. (M. G. SS. I. 83.); Annales Wirziburgenses. Ad ann. 1030. (M. G. SS. II. 243.) ; Annales Magdeburgenses. Ad ann. 1029. (M. G. SS. XVI. 169.) ; a jelentős Annales Hildesheimenses (Ad ann. 1030. Ed. Waitz. Hann. 1878. 35.) csak éppen megemlítik, hogy Konrád »cum exercitu fuit in Ungaria«. Vipo (i. h. c. 26.) szépíti a dolgot, mondván, hogy baj volt ugyan a folyókkal, erdőségekkel, de a véghezvitt pusztítás kielégíté a császárt. 4 Vipo (i. h. c. 26.) azt írja, hogy István kérte a békét és Henrik herezeg »patre nesciente« jószivűen beleegyezett. Megfelelőbb az Ann. Hildesheimenses (ad ann. 1031.) híre : »imperatoris Alius Heinrichus rex, et ipse dux Baioariae, et Stephanus rex Ungaricus cum iuramento invicem firmaverunt pacem«. Figyelemre méltó még az Annales Altahenses Maiores (ad ann. 1033.) tudósítása is : »Heinrieus rex et dux Bawariorum veniens in Ungariam et pace firmata cum rege Ungarorum reversus est in propria«. Erre vonatkozólag 1. Bresslau (i. m. I. 313.) és Giesebrecht (i. m. II. 639.) megjegyzéseit.