Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497

502 Dit. GOMBOS F. ALBIN. ide a Treisama vagy éppen a Wiener Wald ! — A másfél századdal későbben élő Conradus de Wizzenberg melki apát, melki hagyományok alapján feljegyzi, hogy I. Liutpold őrgróf 984-ben Medelichet, azaz Melkvárát, »Castrum munitissimum in monte nostro situm, quod homo potentissimus, nomine Gizo, tenebat, magna vicepit atque destruxit«.1 Ehhez a kései feljegyzéshez természetesen sok szó férhet. Az apát jóhiszeműségében azonban nincs miért kételkednünk. Azt mondja, hogy »ipsa fide qua audivimus« ir, »etiam ilia, quae ex Cronicis nostris coliigere potuimus« és a hol csak »notas invenimus«. A hagyomány tehát megvolt, talán némi feljegyzés is volt a nevezetes eseményről, csakhogy az idő, a mint az rendesen történni szokott, a kelleténél jobban megnagyobbította, kiszínezte azt. A magyaroknak semmiesetre sem lehetett ott nagy erősségük, mivelhogy másutt sem volt s megerősítésre még a természetnyujtotta mocsaras, tehát az ő harczi modoruknak megfelelő helyeket is csak később használják fel. Annyit azonban elfogadhatunk a hagyományos hírből, hogy ott a Duna mentén Melknél valamelyes állandó szállásuk lehetett a magyaroknak, a honnan erővel kellett őket keletebbre szorítani. Világos, hogy nem rendes hadakozásra, háborúra kell gondolnunk, hanem csak afféle határvillongásra. Megerősíti ezt III. Ottónak egy 985 szeptember 30-án kelt levele, a melyben Piligrimnek, illetve egyháza colonusai számára kedvezményeket ad, megemlékezvén ebben a barbárok zavargásáról »moderno nostri quoque regni tempore.«2 Az említett idegen írók a regensburgi püspökkel kapcsolatos tudósítás fölött egyszerűen elsiklanak, III. Ottó levelének ide vonatkozó részét pedig a régebbi időkre utalványozzák át. De miféle régebbi időkre ! ? — A mieink közül a korábbaniak háborút csináltak a melki apát híréből, az újabbak a németek hatása alatt egészen elhallgatják. 1 Conradi de Wizzenberg abbatis Mellieensis Breve Chronicon veterum Austriae marchionum et ducum. Pez, Scriptores Herum Austriacarum. I. 291. 2 Monumenta Boica. XXVIII/I. 243-244. (CLXII.) : »Notum sit eunctis tarn presentibus quam et futuris Christi fldelibus qualiter Piligrimus sanetae Patauiensis aeeolesiae venerabilis praesul episcopatus sui pertinentiam in orientali plaga barbarorum limiti adiacentis, creberrima eorum deuastatione infestari, nostrae conquestus est pietati, a quibus etiam barbaris moderno nostri quoque regni tempore miserabi lamentatione adieoit, tam inreouperabili se damno lesum (esse), in interfeotione et direptione aecclesiae suae familiae, praeter innumerabilia depraedationum et incendiorum dispendia, ut absque habitatore terra episoopii solitudine silvescat.« Diimmlerre utalva (Piligrim von Passau und das .Erzbisthum Lorch. 181.) Marczali is felhasználja ezt, de más tanúságot von le belőle. I. m. I. 213.