Századok – 1911

Tárcza - Vegyes közlések - 467

TÁRCZA. 469 gatásának történetéhez gyűjtötte az anyagot, miután a mult év folyamán pótfüzetet írt Emlékezései Vl-ik kötetéhez s röpiratot Saguna érsek születésének 100-ik évfordulójára. Április hó 2-án végbement temetése a hazai oláhság gyászünnepe volt. A másik halott Densusianu Miklós, szintén Erdély szülötte. 1846-ban született a hunyadmegyei Demsuson, tanulmányait Hátszegen, Balázsfalván és a nagyszebeni jogakadémián végezte ; 5 évig Brassóban ügyvédeskedett, majd 1877-ben kiköltözött Bukarestbe, hova bátyja, Aron, a költő és kritikus már előbb elkerült. Ettől kezdve tisztán történelmi tanulmányokkal foglalkozik, s az ügyvédséget is felcseréli az egyetemi könyvtárnoksággal. Első munkája még 1871-ben jelent meg : >>L'element latin en Orient, Les Roumains du Sud-Macedonie, Thessalie, Epire, Thrace, Albanie«, nem annyira történelmi, mint inkább politikai mű, melyben az ottomán birodalom oláh alattvalóinak autonómiáját indítványozza. 1877—8-ban a bukaresti akadémia megbízásából 15 hónapig az oláhság XVII—XVIII. sz. történetére vonatkozó anyagot gyűjtötte 16 magyarországi levéltárban és 12 könyvtárban, s 39 kötet kézirattal számolt be az akadémiának. Ez anyagból írta meg 5000 frankkal jutalmazott munkáját a Hora-lázadásról (»Revolutia lui Horia 1784—1785.«, megjel. 1884.), miután a »Cercetäri istorice in arliivele sí bibliotecile LTngariei si Transilvaniei«-ben beszámol kutatásairól. Ugyancsak az akadémia megbízásából átnézi a budapesti egyetemi könyvtárban a Hevenesi-gyüjteménvt, s az egyházi unióról szóló iratokat lemásolja ; Nagyváradon Sinkai történelmi gyűjteményét és oláh történelmét, Kolozsvárt az Erdélyi Muzeum könyvtárából ugyanennek nagy krónikáját másolja le. 1887-ben Zágrábban, Ragusában és a Vatikáni levéltárban dolgozik, közben bejárja az isztriai oláh telepeket. Ez útjának eredménye a »Documente private la istoria Românilor 1199—1575« cz. oklevéltár 6 vaskos kötete 1887—1897-ig. Oklevéltár és feldolgozás egyben a : »Monumente pentru istoria Tärei Fägärasului« 1885., külön könyvben bírálta Xenopolt, megírta a gyulafehérvári oláh püspökség történetét stb. Főműve »Istoria poporului românese delà originile sale pâna la intemeiarea noűelor principate romenesti«. (Az oláh nép története keletkezésétől a fejedelemségek megalakulásáig.) A berlini »Jahresberichten der Geschichte wissenschaft«-ban 12 évig ismertette az újon megjelent oláh történelmi és philologiai munkákat. A Hurmuzaki költségén megjelent hatalmas oklevéltár jó részét ő rendezte sajtó alá s az erdélyi történelemből számos kisebbnagyobb értekezése jelent meg úgy a szak-, mint a hírlapokban. Meghalt április hó 7-én Bukarestben. GAGYI JENŐ.