Századok – 1911

Tárcza - Fóti József Lajos: A Josephus Flavius-kiadások ügyében 465

TÁRCZA. 465 meghalni. Van-e szebb s ideálisabb hivatás, mint keresni nemzeti létünknek gyökérszálait, valóra, igazságra törekedvén ? Ezt az eszmét szolgálta a mi halottunk. ősrégi, a mi mondáinkba is belékerült, keleti rege mondja, hogy nagy alkotások, mint az artai híd, az argesi kolostor, a, lvdzsahissari vár — megannyi a Balkán-félsziget területén — csak akkor készülhettek el, ha emberáldozattal engesztelték meg az alkotást akadályozó rossz démont. Nos, a török történelmi források, az új Byzancz is, úgy tetszik, megkövetelték a maguk áldozatát. Az a csábos Bosporus-mellék, a kelet bűvös metropolisa a magyar nagy halottak lánczolatában, a bujdosók mellé becses szemnek megkövetelte a bujdosók történetíróját. Hazakerült íme a szülőföldre ő is, mint ama nagy alakok, kikről utolsó műve szól. Midőn a részvevő barát gyönge szavát fölemelem a halott apjához, testvéréhez, az ő kedves paptársaihoz, barátaihoz, e nemes vármegye s e fényes múltú város lakosaihoz, kik a magukénak vallhatják Karácsont haló poraiban, azt vigasztaló érzéssel cselekszem. Legyenek büszkék e vértanújára az eszményi munkálkodásnak. A gondviselés példának rendelte őt nékünk, hogy küzdelmének elejtett fonalát ne ejtsük el. Pihenjen békében teteme s légyen a mi erőforrásunk jövő törekvésünkben. Példázza a M. Tud. Akadémia s a M. Tört. Társulat két koszorúja azt a mély részvétet, melylyel tudományosságunk e halottja iránt viseltetik. A JOSEPHUS ELAVIUS-KIADÁSOK ÜGYÉBEN. Hóman Bálint úrnak, a Századók legutolsó számában közzétett nyilatkozata olyan alapos volt, mint a milyen udvarias. És ezzel azt hiszem, nem mondtam keveset. Engem csak ez utóbbi körülmény késztet szólásra. Én — a kérdéses czikkemben — az újabb kommentált Josephus Flavius-kiadások hiányát konstatáltam. Ennek czáfolatáúl Hóman úr felsorolja Josephus szövegkiadásait, mikben — egynek kivételével — nincs kommentár. Elismerem, hogy a Boettger Lexikon-ja (Leipzig, 1879) is pótolhat egy kommentárt, de talán Hóman Bálint úr is elismeri, hogy az nem áll a tudomány mai, hanem inkább harmincz év előtti színvonalán. A »régi és nehezen beszerezhető« Panckoucke-féle fordítást én sohasem kértem, mert én tudok annyit a bibliographia történetéből, hogy ismerjem a Panckoucke és a Didotcsalád történetét és tudjam, hogy Panckoucke-féle Josephus Flavius nincs, mert Charles Panckoucke — éppen a Didot-féle vállalat miatt — nem adta ki a görög írókat. Végűi én a Theodore Reinach-féle franczia Josephus Flaviust kértem — nem mert elfelejtettem magyarúl SZÁZADOK. 1911. VI. FÜZET. 30