Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

26 DR. IVÁN VI BÉLA. 2 és %-szerese, de itt figyelembe kell venni a természetbeli ellátás megszüntetését. Kérdés most már, hogy 100 darab sót egy ember mennyi idő alatt volt képes kifejteni ? és tudni kellene azt is, mekkora az a kősódarab, mely a munkabér megállapításánál egységűi szolgál ? Erre, sajnos, középkori adattal felelni nem tudunk, de későbbi adatokból mégis lehet ezekre nézve is következtetést vonni. Az 1521. évi királyi sóbányarendelet első pontja azt mondja, hogy »Sales omnes aequali mensura cidantur et hic in. consilio regie maiestatis detur mensura«, a miből az következik, hogy eddig különféle nagyságú só volt forgalomban, a mit megerősít még ezen rendelet egy másik pontja, mely kimondja, hogy »cisura salium navalium omnino cesset«. Tehát voltak úgynevezett »sales navales«. Azonban legpontosabban megfelel arra, hogy milyen nagyságú, illetve súlyú sódarabokat hoztak a középkorban forgalomba, az 1552 január 1-én kelt sóbányajelentés, mely elmondja, hogy »hoc quidem palam est, quod sub Uladislao et Ludovieo regibus ac antea quo que excisi sunt sales duplices, alii navales alii curules dicti« a >>hajó«-só kisebb volt, súlya Tordán = »hungaricarum librarum quinque cum media«, míg a »kocsi«-só súlya »decern et Septem librarum cum media«.1 Ezzel szemben Vízaknán a hajósó súlya 10 font, a kocsisó súlya pedig 22 font volt. A törmeléksónak neve pedig »darabones«, darabos só.2 (Egy más sókategóriát is ismernek a középkori források, t. i. a sónak a színe után való megkülönböztetését. 1498-ban Bik István Bártfán a király számára sót foglal le, még pedig »nigros ducentos modici valoris et albos valde parvos quadraginta«.3 Már most akár 5 és K, vagy 10 fontos hajósót, akár pedig 17 és % vagy 22 fontos kocsisókoczkákat kellett kifaragni, a kettő között 100 darabnak kifejtésénél nagy időbeli különbség alig lehetett, mert máskülönben a statútumoknak erre már csak azért is figyelemmel kellett volna lenni, mert egyenlő munkabér mellett senki sem vállalkozott volna a nehezebb és hosszabb időt igénybe vevő, hanem csak a gyorsabb és könnyebb munkára. Most csak azt kell még tudni, hogy mennyi időbe került, míg egy ember 100 ilyen kősót kifejtett és kifaragott. Erre is az 1552 január 1-i sóbánya jelentés felel meg. Ugyanis Désen és Désaknán a sóvágók minden 100 darab kifejtett só után 16 dénárt és 8 sót kaptak, azok pedig, a kik hetenként 100 sót kibá-1 Limbus II. sor. 32. csomó, 26. - Limbus II. sor. 32. csomó, 26. A tordai sóvágóknak »quovis sabatho deberi unam aut duas bulgas darabonum, hoc est poi'tionum salium conjractorum. « 3 1498 január 1. Bártfa város levéltára.