Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10
20 DR. IVÁN VI BÉLA. galomba ne kerüljön 1 és általában, — a mint azt már előbb említettük — hogy magánosok, ha csak erre engedélyük nincsen, sót ne áruljanak.2 c) Az 1498. évi szabályrendelet szerint a huszti, szigeti és técsői sóvágók csak a mármarosi sóbányakamaraispán vagy kamarás engedélyével és beleegyezésével választhattak maguknak évenként bírót. d) Ezen sóbányakamara területéről csakis az ispán vagy a kamarás kísérőlevelével vagy pecsétjével volt szabad sót elszállítani. e) Ha a sóművelés érdeke úgy kívánta, akkor az ispán vagy a kamarás annyi embert és onnan fogadhatott munkába, a mennyit és a mely vidékről neki tetszett. f) Ügy látszik 1435-ig a mármarosi sóbányák területén minden sóvágó szabadon kereskedhetett azzal a sóval, a mit akár a munkabér egy része, akár jutalom vagy bármi más fejében kapott. Mivel azonban ez visszaéléseknek, sóorzásoknak lett okozója, a király meg a sókamaraispánok és kamarások pedig ilyen módon kárt szenvedtek, kimondja a statutum : hogy ezután sem a sóvágók, sem pedig más a mármarosi sókamara területén sót el nem adhat, csakis az ispán vagy kamarás közbenjárásával. És viszont, senki másnak, mint az ispánnak vagy kamarásnak közvetítésével sót nem vehet. A statutum ezen intézkedése ellen vétőktől (akár a vevő, akár pedig az eladó legyen az) az ispán vagy a kamarás nemcsak a náluk talált sót, de még egyéb javaikat is elkobozhatja. g) Végűi az ispán nevezi ki a huszti vámszedőket, meg valószínűleg a sóbányakamara más alsóbbrendű tisztviselőit és alkalmazottait is. Közvetlenül a sóbányakamaraispán alá van rendelve annak kamarása vagy viczeispánja.3 Az is előfordul azonban, hogy a »comes« és a »camerarius« egy és ugyanazon személy,4 1 1498 julius 14., 1499 február 17. Szinyei Merse család levéltára. 2 Magyar Nem. Múzeum. Cod. Lat. 321. 3 Pl. : egy 1423 október 31-én kelt oklevél szerint Perényi Miklós sóbányakamaraispánnak van vicecomese. Kassa város levéltára. Titkos rész. Telon F. No 35. 4 1498 julius 14. Tárczai János mármarosi comes et camerarius Szinyei Merse család levéltára. Az elnevezésben egyébként a források következetlenek. Pl. : az 1398. évi erdélyi sóbánya-oklevél — Dl. 30943. — ismer comes camerarumot, a jelen statutum (1435) ismer ispánt és ennek kamarását. Egy 1493. évi oklevél ismer sóbányakamaraispánt. — Dl. 28448., 30331. — Az 1498. évi statutum az elején Tárczait és Prolit kamarásoknak, a vége felé pedig ispán és kamarásoknak nevezi, a kiknek viczekamarásuk van. (Mihályi: I. m. 615. 1.) Egy 1498. évi oklevél ismer ispánt és kamarásokat. Dl. 30943. Legszembetűnőbb ez a megkülönböztetés Erdélyben, a hol az erdélyi sóbányakamara ispánjának az összes sóbányakamarások alája vannak rendelve. Pl. : 1525-ben Sarlói Mihály
