Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10
18 DR. IVÁN VI BÉLA. 4. A mi a sóbányakamara ispánjának közigazgatási functióit illeti, ezek a következők voltak. a) Mint a sóbányakamara területének legfőbb function ariusa, ügyelni tartozott arra, hogy idegen helyen, főleg pedig külföldön bányászott sót a bányakamara hatásköre alá tartozó területre senki be ne hozhasson és forgalomba ne bocsáthasson, ha pedig valaki mégis megtette, az ispán az 1405. évi törvény értelmében tartozott a királyi fiscus számára az egész sószállítmányt lefoglalni.1 Ez az egész középkoron át a kamaraispánok feladata maradt, a mint azt számos adat igazolja.2 Vannak azonban ez alól kivételek. Előfordul, hogy a király bizonyos vidékek lakosainak, rendszerint a sókamaráktól távol esőknek, megengedi, hogy idegen sóval éljenek. Legszembetűnőbb példa erre Liptó vármegye esete. Ennek lakosai ugyanis, már IV. Béla király idejébenTurdosin felől külföldről hoznak be sót, a mint ezt IV. Bélának 1265 augusztus 11-én kelt és a liptói föld lakosainak szóló nagy kiváltságlevele igazolja.8 I. Mátyás király 1475 április 24-én Pozsonyban kelt kiváltságlevelében arról, hogy Liptóba, mint minden sókamarától távol eső helyre lengyel sót szabadon hozhatnak be, mint régi privilégiumról emlékszik meg és ebben a kiváltságban a vármegye közönségét meg is erősíti.4 Végűi ezen szabadalmas szokást és kiváltságot az 1548. évi XXIX. törvényczikk törvénybe is iktatja. 1426-ban Zsigmond király a szucsániakat abban a régi kiváltságban erősíti meg, hogy mindazokat, a kik lengyel sót árulnak, megállíthatják és sójukat eladás czéljából lerakathatják.5 Nagy Lajos király és Erzsébet királyné Pozsony város lakosainak adnak engedélyt arra, hogy idegen (osztrák) sóval élhessenek." Mivel az országban sót eladni csak a királyi sókamaráknak szabad, magánosok ezt csak akkor tehetik, ha erre a királytól külön engedélyt kapnak. Néha ez az engedély annyira kizárólagos, hogy bizonyos területen bizonyos időre még az illetékes sókamarák működését is felfüggeszti. így például 1412-ben Zsigmond király Vas vármegye területén csak azért tiltja meg az osztrák só behozatalát, hogy Cseh Péter a neki adományozott sótömeget 1 ] 405. évi XX. törvényczikk 3. §. 2 1480 okt. 9., 1491 jűn. 13., 1492 deczember 27.. 1495 deczember 30., 1496 deczember 13., 1497 július 10., 1514 április 10.. 1524 április 5. és május 10-én kelt oklevelek Bártfa város levéltárában. •— 1499 február 17-én kelt oklevél a Szinyei Merse-esalád levéltárában. Eperjes város lltára 961. sz. 3 Tarnócz, liptómegyei község levéltárában. 4 Liptó vármegye levéltára: »Privilégia diversa« fasc. III. No 13. 5 M. О. D. L. 11795. 6 1354. és 1381. évi oklevelek. Fejér: Cod. Dipl. IX/7. 145. és 433. 1.
