Századok – 1911

Értekezések - GÁBOR GYULA: A somogymegyei Répás-kerület története - II. közl. 161

166 r>Ii. GÁBOR GYULA. Erre a kanczellária átír a nádorhoz, hogy a per tárgyalására ezeket a magánosokat idézze meg felperesek gyanánt, mert szerinte a megye nem tekinthető peres félnek ebben a jogvitában. A nádor azonban nemcsak szorgalmas hivatalnok, de kitűnő jurista is. Azt feleli a kanczellárnak, hogy nincs igaza. Az országgyűlés ezt a bíróságot kizárólag a határkérdés tisztázására küldötte ki. Ha pedig közvetlenül az ország határairól, akkor közvetve a megye határairól van szó, tehát igenis a megye a felperes, annál is inkább, mivel hiszen a vitás terület a megyének adózási és jogszolgáltatási területrésze. A magánosok pedig érvényesítsék a maguk jogait a törvény rendes útján.1 Még egy baj jött közbe. Károly főherczeg úgy látszik nem tudta, hogy Alvinczy már rendelkezett a bíróság katonai tagjai iránt és hogy a generalatus perjogi képviseletével Mihaljevitset és Löwenberget bízta meg és így történhetett, hogy 1803 június 13-án az Alvinczy főparancsnok személye iránt táplált különös bizalma jeléül, a bíróság katonai tagjaiúl őt magát, továbbá Löwenberg tábornokot és Mihaljevits ezredest rendelte ki. A generalatus pedig nem sokat törte a fejét a parancson, csak azt látta, hogy az Alvinczy által társbírák gyanánt maga mellé rendelt Maillard tábornok és Jüngling titkár helyébe felsőbb helyről Löwenberg és Mihaljevits vannak kirendelve és ennélfogva az 1804. évi február 1-ére kitűzött tárgyaláson nem jelent meg senki más, mint Alvinczy, Löwenberg és Mihaljevits. De a mit nem látott meg a generalatus, azt rögtön meglátta a nádor. A tárgyalást nem tartotta meg és azonnal (február 2-án) tiltakozó feliratot intézett a királyhoz, kifejtvén, hogy Löwenberg és Mihaljevits képviselői a generalatusnak, tehát érdekelt peres felek és így nem lehetnek egyben bírák is. Kéri a királyt, hogy adjon sürgős utasítást a katonai parancsnokságnak, nehogy ismét el kelljen halasztani a döntést. Felemlíti a nádor, hogy Festetics György már benyújtotta a keresetlevelet (libellus), ezt pedig közölni kell az ellenféllel.2 Márczius 7-én megsürgeti a nádor a királynál felterjesztése elintézését, mert a bizottság már hat hete Budán ül és nem tud csinálni semmit.3 Erre végre megjön a resolutio, hogy a király ragaszkodik előbbi resolutiójához, így informálandó Károly főherczeg is, azzal, hogy az ügyet Ö felsége szeretné már elintézve látni és ha kell, vonják be a királyi jogügyek igazgatóságát is.4 1 1803. évi 16. sz. irat és mellékletei u. ott. 2 1803. évi 350. sz. irat és melléklete u. ott. 3 1804. évi 355. sz. irat u. ott. 4 »Resolutioni meae per provoeatum reseriptum dilectioni vestrae