Századok – 1911

Tárcza - Könyvészet - 157

TÍ.RCZA. 157 GÁLOS REZSŐ. A magyar Simplicissimusról. Temesvár, 1910. Uhrmann Henrik kny. 8-r. 20 1. (Megjelent a temesvári felső kereskedelmi iskola 1909—10. é\»i értesítőjében.) GESCHICHTE des Diósgyőrer к. ung. Eisen- und Stahlwerkes 1765—1910. Miskolez, 1910. Szelényi és Társi kny. 8-r. 85 1. és egy tervrajz. GHIBU (ONISIFOR). Ziaristi:a bi e ieeasoa la Románi Studio istoric. Nagyszeben, 1910. Gör. kel. ron. főe yházmegye kny. 8-r. 143, 41. Ára 2 kor. (Különlenyomat a >>Telegraful Román<<-ból.) HAAS ZSIGMOND. Turg t I. ré z. Turgot élete. Lo.-oncz, 1910. Kármán Zsigmond kny. 8-r. 135 1. HEPPNER ANTAL. A pozsonyi német színészet története a XVIII. században. Böl-sészetdoktori értekezés. Pozsony, 1910. Alkalay Adolf és fia kny. 8-r.. 99 1. TILTAKOZÁS. Sok levéltárban sok régi tiltakozást (protestatiót) olvastam és másoltam, mégis sohasem gondoltam arra, hogy a régiek e fegyverével valamikor nekem is élnem kell. De hát a mai korra még inkább illenek a költő szavai : Omnia iam fieri, fieri quae posse negabam. Akaratomon kivűl történt, hogy Tomasié művéről írt és részben átalakított bírálatom franczia fordítása a Revue de Hongrie 1911. januári számában jelent meg. Ez értekezés kéziratában többek közt ezt írtam : »Megmosolyogjuk Livius meséit a rómaiak eredetéről vagy Béla király névtelen jegyzőjének költeményét a magyar honfoglalásról«. — Nem sértettem tehát e szavakkal senkinek sem a véleményét a Névtelen jegyző koráról. Nagy csodálkozásomra mégis a franczia fordítás kefelevonatában : »par Anonyme de Béla IV.« szavak voltak olvashatók. Erre én, ha már véleményemet kellett nyilvánítanom, kiigazítottam ezt »par Anonyme de Béla III.«-ra, de a szerkesztőség újra visszaállította a »par Anonym de Béla IV.«-1. Hát szerzői jogom ilyen erőszakos elkobzása ellen tiltakozom ! Tudom, liogy & Revue de Hongrie főszerkesztője Marczali Henrik. Természetes tehát és nincs is kifogásom ellene, hogy a Revue de Hongrie szerkesztősége Marczali H. irodalmi véleményeit tekintetbe veszi. — De hogy az én nevem alatt megjelent közleménybe beleerőszakolja Marczali állítását a Névtelen jegyző koráról, hogy úgy tüntessen föl engem, mintha én Marczali állítását elfogadtam volna, ez már nem járja, mert ez már a közönség félrevezetése. De remélem, hogy a magyar történettudósok, a kik előtt véleményemet a Névtelen jegyző művének keletkezéséről a Turul 1909. 1—14.11.-in kifejtettem, nem lesznek vaksi Izsákok, hanem a Revue de Hongrie erőszakos eljárásában fölismerik Jákob szőrös kezét. KARÁCSONYI JÁNOS.