Századok – 1911

Tárcza - – –: Lánczy Gyula (1850–1911.) 149

152 TÁRCZA. midőn Rómából visszatért, hogy azt egy középkori emlékkel ismét szegényebben látta viszont. De azért megőrizte mindvégig vonzalmát Róma iránt és nem egyszer emlegette élete utolsó éveiben, hogy vágyai netovábbja Rómában élni le hátralévő éveit és ott hajtani fejét örök nyugalomra. Az olasz földhöz I.ánczyt nemcsak tanulmányai, hanem a személyes összeköttetéseknek is többféle szála fűzte. Ismerte és összeköttetésben állott az olasz történetírók legkiválóbbjaival, a kikkel nemcsak utazásai alkalmával jött össze, hanem velők kiterjedt levelezést is folytatott. Azokban az irodalmi szalonokban, melyeket a 80-as és 90-es években Rómában Lovatelli Ersilia grófné és Malvida Meysenburg tartottak, és a melyek úgy az olasz, mint a Rómában megforduló külföldi tudósok, irodalmi férfiak és a nagytársaságbeliek gy ülőhelyei voltak, Lánczy is nem egyszer megfordult. Gregorovius Ferdinánddal, Róma történetírójával, Kraus Xav. Ferenczczel, a nagyhírű egyházpolitikai íróval és történészszel, Pasquale Viliarival, Ruggiero Bonghival és másokkal olaszországi útjaiban ismerkedett meg. Európa majd minden országára kiterjedt utazásai alkalmával általában kereste az ismerkedést nemcsak a Saját szakmájabeliekkel, hanem a politikai és közélet, a kulturális élet és a társadalom számottevőbb tényezőivel. Széleskörű műveltsége megóvta attól, hogy egyoldalúvá váljék, érdeklődése kiterjedt mindenre, politikai és kulturális kérdések, művészeti, főleg zenei dolgok egyaránt lekötötték figyelmét és nagy olvasottságánál fogva otthonos volt mindezekben. Nagy nyelvismerete lehetővé tette, hogy könnyen érintkezhetett, bárhol fordult is meg, mindenkivel. Ennek köszönhette azt, hogy a világirodalomban teljesen otthonosan érezte magát és tanulmányaiban, bármily kérdés ötlött is eléje, a rávonatkozó irodalmat mindig első kézből használhatta. Munkáiban is széles látókörű, nagy műveltségű és alapos képzettségű kutatónak mutatta magát, a ki teljesen otthon volt tárgya irodalmában, azt egész a részletekig ismerte, s kutatásainak tárgyát önállóan, mindig eredeti szempontokból volt képes felfogni és beállítani. Mint tanár lelkiismeretesen készült előadásaira, melyeket csak a legritkább esetben mulasztott el. Előadásain is meglátszott, hogy teljesen otthon van tárgyában és ismeri azt a legapróbb részletekig is. Előadásaihoz nagy irodalmi apparatust használt és igyekezett hallgatóit előadásai tárgyának egész irodalmával és forrásaival megismertetni. Epp ezért előadásainak hallgatása bizonyos előkészületet tételezett fel, azt, hogy hallgatói az általa tárgyalt korszak történetével nagy vonásokban már megismerkedtek légyen. Az, a ki ily módon felkészülve ment előadásaira, végtelen sokat tanult azokból és becses útbaigazításokat nyert az irodalomban, hogy magát tovább képezhesse.