Századok – 1911

Tárcza - Gábor Gyula: Nordau és a történetírás. - II. 146

TÍ.RCZA, 147 ezernyi tévedésen keresztül is tiszta tudáshoz vezethet ? Avagy tudnók-e történelmi ismeretek nélkül azt, hogy az ókorban buja Kánaán hírében állott Mesopotamia és Perzsia majdnem sivatagokká változtak, mivel lakóik elmulasztották az okos vízgazdálkodást, viszont India és China termékenységét vízgátak és medenczék emelésével biztosította már évszázadok, sőt évezredek előtt ? Nem az »élet mesterének« tanító példája ez ? Es ezeket az intő, tanító igazságokat, mondjuk tanulságokat, híven beszolgáltatja a történettudomány az emberiség javára, minden subjectivismusa daczára. És ez természetes is. Egyet ugyanis kihagy a számításból Nordau és ez az, hogy ha a történelmet a történetíró csinálja is, de sok történetíró ! És mikor az események ismerete sok ember lelki világában ugyanazt a hatást váltotta ki, akkor már természeti törvénynyel van dolgunk. Nordau szerint különben az emberben nincs is meg a multak ismerete iránti természeti szükségérzet. Ez azonban nem gátolja őt annak a kijelentésében— pár lappal később, — hogy a történetírás egyik lélektani oka a kíváncsiság (Neugierde), mely tudásvágygyá (Wissensdrang) »nemesedik« a kultura fejlődésével. Már pedig, kérem, a kíváncsiságról tudjuk, hogy az természeti (és pedig igen hatalmas) ösztön : szükségérzet és így nem értjük, miért akarja Nordau mégis kimutatni, hogy a történetírás nem szükségérzetből fakad ? Különösen pedig nem értjük, hogy az oly alaposan informált Nordau miért akarja azt a tant, hogy az emberi tudás kiinduló pontja a tudni vágyás, mint az ő általa felállított elméletet elénk tálalni, holott ezt a tételt már előtte felállította — Aristoteles, lévén az idézett sor az ő »Metaphysiká«-jának első mondata 1 (Lám, mégis jó a »magistra« a háznál !) A történetírás második forrásául Nordau az önzést (Eigenliebe) állítja fel. A mások munkáján élősködő, parasita néposztályoknak állott érdekében a maguk jogait és privilégiumait tanúsító okleveleket és adatokat megőrizni és későbbi évszázadokban reájuk hivatkozni. A történetírás tehát a parasitismus tudománya. A parasitismus vezeti az ősférfit, mikor magának asszonyt keres, mert az asszony munkája az ő részére kényelmesebb megélhetést biztosít. Erősen hangsúlyozza, hogy a házasság nem physiologiai, hanem tisztán vagyonjogi, gazdasági okokra vezethető vissza. A mi ez utóbbi fejtegetést illeti, az nem okozott különösebb feltűnést. Elég tetszetősen magyarázza Nordau, hogy a nagy tömegek elhigvjék. Pedig okoskodása gyökerestől téves. A házasság nem gazdasági, hanem kizárólag physiologiai okokra vezethető vissza. Tudja azt ma már mindenki, hogy minden szerves lény fejlődésének alapfeltétele az életnedvek kereszteződése. Positiv bizonyítékaink a növény- és állatvilágban a faj keresztezés által létesítet t tökéletesebb fajok. Negatív bizonyítékaink a növények világában az ugyanazon 10*