Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - II. közl. 98
Í02 DR. IVÁNYI BÉLA. határozottan kimondja, hogy a sóvágók bíráinak a bányák területén nincsen joga ítélni, — a miből egyúttal az is következik, hogy eddig bizonyos ügyekben a bánya területén is ítélhettek — maradna tehát a megye és a városok területe. Tudjuk azonban, hogy a megye területén a megyei hatóság ítélkezett, míg a város területének az a része, a hol a városi polgárság lakott, a város bírájának joghatósága alá tartozott, úgy, hogy a sóvágók bírájának joghatósága alá a városoknak csakis az a része tartozhatott, a hol a sóvágók laktak. Kérdés már most, hogy ezen meghatározott területen kik felett ítélt a, sóvágók bírája ? Csak a sóvágók felett. Az idézett statutum ugyanis világosan kimondja, hogy azon esetben, ha sóvágó és városi polgár közt merül fel valamely pörös ügy, vegyes bíróság ítél, melynek tagjai a városi polgárok bírája, a sóvágók bírája, továbbá mindkét fél esküdtei. És az ilyen ügyekben semmi esetre sem szabad kizárólag csak a városi bírónak és esküdteknek ítélni. A mi végül az ügyeket illeti, tudjuk már, hogy e bírák minden ügyben ítélhettek, kivéve a só- és hajózási ügyeket, melyek egyenesen a sóbányakamaraispán döntésének voltak fentartva, azonban úgy látszik, 1498-ig nemcsak a sóbányakamara ispánja ítélt ezekben az ügyekben. 1498 óta nagyon vigyáztak arra, hogy senki a sóbányakamarák ügyeibe illetéktelenül bele ne avatkozzék. 1505-ben történt, hogy a dési sókamarások néhány dési polgárt, kik a só árával adósak maradtak, letartóztattak. Ezekért azután más négy dési polgár : Varsolczi Péter, Álcs János, Varga Benedek és Nagy János az alkamarásoknál kezességet vállaltak. Erre Dés város tanácsa miért, miért nem, e négy kezes polgárt megbüntette. A király, kinek ezt az esetet tudomására hozták, azonnal kérdőre vonta a tanácsot, hogy minek elegyedett a sóbányakamara ügyeibe és eljárásuknak igazolására maga elé idézte őket.1 Tehát az alkamarások sóügyből kifolyólag jártak el, és Dés szabad királyi város tanácsa csak második személyek megbüntetése útján érintette ezen eljárást, mégis már ezt is beleavatkozásnak tekintették. A sóvágók közönsége, a sóbányakamaraispán és a városok közt fennálló sajátos viszonyt érdekesen világítja meg egy 1551 szeptember 24-én kelt levél.2 A tényállás röviden a következő : Makay Tamás sóbányakamaraispán a szigeti sóvágókat jövedelmeikben valahogy megrövidítette és mivel, úgy látszik, az 1 Szolnok-Doboka várm. monographiája III. к. 16. 1. 2 Wenzel : Kritikai fejtegetések Mármaros megye történetéhez 85. old.
