Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - II. közl. 98
100 DK. IVÁNYI BÉLA. Ez az intézkedés azt bizonyítja, hogy a sóvágóknak szabad költözködési joguk nincs, hanem oda vannak kötve ahhoz a sóbányakamarához, a melyben alkalmazva vannak. Ezt a rendelkezést Vízakna, Désakna, Székakna, Torda és Kolosakna sóvágóira nézve már Nagy Lajosnak 1375 deczember 6-án kelt parancsa kimondja.1 Ezzel az intézkedéssel elejét akarták venni egyrészt annak, hogy a munkáselem folytonos változásával a munka folytonossága és állandó volta szenvedjen, másrészt pedig, mint már előbb vázoltuk, ezzel akarták megakadályozni azt, hogy a bányászok szabad költözködési jogukkal illusoriussá ne tegyék a bányaüzem fentartását és az egyes rendelkezések végrehajtását. A sóvágók helyzete a középkor társadalmában tehát rosszabb, mint a jobbágyé, mert bár a jobbágy a földbirtok tartozéka, azzal együtt idegeníttet к el stb., de 1514-ig megvan legalább a szabad költözködési joga. A sóvágók oda vannak kötve a sóbányához és azt elhagyniok engedély nélkül nem szabad, a ki mégis megtenné, azt ez a Zsigmond-féle statutum szökevénynek tekinti, a kire szigorú büntetés vár. Ezt a büntetést még akkor sem kerülhették el, ha a sóbányakamara területét tömegesen hagyták el. Ha pedig — mint az később megtörténik — a büntetés elengedésének Ígéretével hívják is őket vissza az ispánok, az oly kivétel a szabály alól, melynek oka a zavartalan üzemfentartásban és más pénzügyi érdekekben keresendő. Ezzel szemben azután királyaink más oldalról adtak a sóvágóknak kedvezményeket : adómentességgel, katonáskodás alóli, vámfizetés alóli felmentéssel és egyéb hasonló kiváltságokkal ruházva őket fel,2 a mely különös kiváltságok, sajátságos társadalmi helyzetük, továbbá czéhszerű szervezetük, úgy a jobbágyoktól, mint pedig a városi polgároktól különböző osztálylyá alakította őket. A sóvágók közönsége, mint az egynemű foglalkozás alapján különállóan szervezett és tömörült munkásosztály, а XIV. század végén és а XV. század elején kezd fellépni. Ekkor már — mint láttuk — túrokat tartanak, szervezett voltukkal a maguk számára anyagi előnyöket vívnak ki, sőt a későbbi időkben érdekeik védelmére ha kell, szembeszállnak felettes hatóságukkal, a kamaraispánnal is, a mint azt egy 1480 (vagy helyesebben 1530) körűi történt eset bizonyítja. Ugyanis egy oklevélben »universis cisoribus salium maiestatis vestre sacre in oppido eiusdem Zygeth commorantibus«, egyenesen a királyhoz inté-1 Szolnok-Doboka várm. mono gr a ph iája III. к. 222. 1. Dés város levéltára 20. szám. Ld. : K. Papp Mikl 's : Történeti Lapok I. évf. 409. és kk. 1. 2 Szolnok-Doboka várm. monographiája III. к. 222. ós 223. 1. Az 1498. évi statutum adómentességet ad.
