Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - II. közl. 98
KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUM. — MÁSODIK KÖZLEMÉNY. — A nyugtalan vérű, gyűlésezni, ellentállni és lázongani mindig kész sóvágók természetesen az 1492. évi mármarosi lázadásban is tekéveny részt vettek, még pedig olyanformán, hogy a sóvágást beszüntették és az 1492. év nyarán át egészen augusztus végéig sót nem fejtettek és semmiféle, a királynak hasznot hajtó üzemet nem folytattak, a mint ezt Horváth János mármarosi főispán a bártfaiaknak augusztus 9-én meg is írja. Csak augusztus 29-én állott helyre a sóvágókkal a béke, ekkor írja ugyancsak Horváth a bártfaiaknak : »Manifestamus vobis, quod tam cisoribus salium concordavimus in tantum, quod sales ciduntur.«1 Tehát az ispán, mint egyenrangú fél tárgyal és egyezkedik a sóvágókkal és békét köt a — sztrájkólokkal. Ha a sóvágók nem is vettek esetleg fegyveresen részt a lázadásban, mint látjuk, elég erős fegyverük volt az is, hogy a sóvágást beszüntették és — sztrájkoltak. És ezért nem hogy büntetés nem éri őket, hanem még egyezkednek velük. Túr-szerű gyűlések eredményének tekinthetjük az 1498. évi sóbányastatutum létrejövetelét is, mely bevezető részében egyenesen megmondja, hogy a bérmozgalom, azaz a sóvágók (munkások) és kamarások (munkaadók) közt a munkabérek miatti folytonos súrlódások és viszálykodások vezették oda a bányászokat, hogy végre a bérkérdés rendezését egyenesen a királytól kérjék, — a mi szintén a bérmozgalom egyik megnyilvánulása — a király pedig belátva kérelmük jogos voltát, a munkabéreket szabályozta is. De nemcsak a mármarosiban, hanem más sóbányakamarában is megvoltak az ilyenféle bérmozgalmak. Jgy pl. : egy 1540 körűi kelt és az erdélyi sóbányakamarákról írt emlékiratban2 azt olvassuk, hogy a tordai sóvágók, midőn meghallot-1 1492 jun. 22., 1492 augusztus 9. és aug. 29. Bártfa város levéltára. 2 Memoriale ad dominum Stephanum literatum secretarium magnifici domini Gregorii Pesthyeny. M. N. Múzeum, Véghely-gyüjtemény. (Most a Törzslevéltárban.)
