Századok – 1910

Tárcza - Hazai hírlapok repertoriuma. Összeállította Mangold Lajos. - 164

170 tárcza. ki 2 kötetben. Második; nejéhez, szül. Hallewyll Francziska grófnőhöz intézvék és Parisból, meg a franezia emigratió korában Oroszországból keltezvék. — Ismert, továbbá Kaoziányi Géza az Alkotmányban, jun. 12. és Junius a Budapesti Hírlapban, jun. 2. Qf. Sigray Jakab szabadkőműves okmánya. (A Martinovics összeesküvés tagja.) Budapesti Hirlap, 1907. febr. 21. Die politische Stellung der Erzherzoge. Nach geschichtlichen Überlieferungen. Neue Freie Presse, 1907. ápr. 7. Czikkíró bekezdőleg arra utal, hogy II. József hasztalan igyekezett unokaöcscse, Ferencz főherczeg lelkébe a saját ideálját, a saját nézeteit és reformszenvedélyét beoltani. Ferencz sohsem felejtette el azokat a reá nézve keserű oktatásokat és kemény feddéseket, melyekben császári nagybátyja részesítette. Trónralépte után pedig a maga részéről a saját testvéreivel, Károly és János főherczegekkel szintén kurtán bánt el, sőt lealázólag. Erről János főherczeg 1807. készült ismeretes emlékirata és hátrahagyott papírjai eléggé tanúskodnak. A két főherczeget az udvari kotteriák és kegyenczek egyre gyanúsították és rágalmazták, befolyásuk egyre csökkent és ők maguk sarokba szorultak. 1805-ben, a holicsi nyaralás napjaiban felülkerekedett Baldacci és a jellemtelen Kutschera, ki az asperni győző rendőri felügyeletével szerzett magának »érdemeket«, holott János szavaival élve, »arra sem volt méltó, hogy ura szine elé léphessen«. Duka ellen pedig János azt a vádat emeli, hogy az 1809. évi háborúban ó gördítette a legtöbb akadályt Károly főherczeg útjába. Ezeknek csillaga azonban nemsokára elhalványult a Metterniché mellett, a ki János főherczeg szerint : »mindent akar megszerezni (bírni), pedig nem ért ám mindenhez«. V. Ferdinínd alatt különösen Lajos főherczeg emelkedett nagy befolyásra, utóda alatt ellenben a főherczegek politikai befolyása hosszú ideig szünetelt. Neues aus der Ära Metternich. Neue Freie Presse, 1907. febr. 24. E czím alatt a bíráló Fournier : »Gentz und Wessenberg« cz. új művét ismerteti, mely levelezésüket tartalmazza 1809—1819-ig és 1831-től Gentz haláláig. A levelezésben beállott szünetet Wessenberg okozta, a ki 1819-ben megsokallta, hogy Gentz egészen beevezett a nyílt reactió révébe. Pedig ugyanaz a Gentz nem is oly régen azt írta volt Metternichről meg Talleyrandról : »Milyen emberek ! mily kilátások ! Mily kezekbe került a világ sorsa ! így nem mehet sokáig tovább !« Sőt még 1815-ben elszörnyüködve írt a romlott bécsi kormányról, pénzügyi tehetetlenségéről, és »a leginfámisabb rendőri rendszerről, mely valaha a földön létezett«. 1819-ben pedig ugyanez a Gentz a karlsbadi határozatokat szövegezte. — A most napfényre került levelek is bizonyítják szellemességét, fényes tollát. Metternichchel szemben érezteti szellemi fölényét, de hát alárendeltje maradt. Örökké el van adósodva és 1830-ban még ezüst evőkészletét is kénytelen Rothschildnál elzálogosítani. (У. ö. Mitth. des Instituts für österr. Geschichtsforschung, 1909. 549. 1. Liter. Centraiblatt, 1907. 34. 1. Deutsche Lit, Zeitung, 1909. 44. szám.) Cenzori butaság (1815). Budapesti Hirlap, 1907. ápr. 9. — 1815-ben történt, hogy P. Horváth Adám I. Napoleon ellen irányuló, kissé erős hangú népdalokat akart kinyomtatni. A censor azonban, Trnka Mihály, teljesen félreértette a dolgot és lázadásra való csábítást látván a dalokban, a kiadást betiltotta. Erre vonatkozólag írta Kazinczy F. »0 sancta simplicitas«. Neues über den Herzog von Reichstadt. Fournier Ägost. Neue Freie Presse, 1907. ápr. 7. (Különösen gróf Prokesch Antal új könyve nyomán : Le Duc de Reichstadt. Paris. Plön. 1907.) Újabban (1909. jun. 3.) Junius ismertette ezt a munkát : »A reichstadti herczeg« czímen Az Ujság-ban.