Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Észrevételek dr. Iványi Béla úrnak »Sáros vármegye monographiája I. köt.« című művemről írt bírálatára 856

905 TÖRTÉNETI IRODALOM. Lássuk, a mennyire az én terem engedi, egy pár »súlyos« vétségemet ! 5. 1. : »Sáros vm. a hajdani Szarmaczia része« : ezt bizony semmiféle »lovas nép« kedvéért le nem törli a bíráló [a] térképről. 77—8.1. : Valóban nem gondoltam, hogy őseink e mai hazánkban a Don és Dnjeper mentén haladtak ; viszont, hogy nem használták volna ugyanitt a rómaiak kereskedelmi útjait, azt a bíráló ne vonja kétségbe. Sárosban bizonyára nem haladtak, mert a földünk akkor még egészben vadon. Arról pedig nem tehetek, hogy Anonymus feljegyzései nem tetszenek. Nem irányadóúl fogadtam el az ő előadását a vm. hajdani képének megrajzolásánál ; egyszerűen konstatáltam, hogyan látja a honfoglalás idejében a mi felső vidékünket. Mindenesetre én őt nem mellőzhettem. Hogy a Za-rus-féle magyarázat kitalálás-e vagy sem, azt nem vitatom. A Sárus-potoka vizét Tuhrinszky Károly a sárosi várhegy alá képzeli. (Irt ő olyan komolysággal, a minőt a bírálóban hiába keresek !) 79. 1. : Az »A föld tehát átlagban néptelen volt« és 78. 1. : »A megyébe csupa törzsökös magyarság jutott az osztozkodáskor« sorokban hol az ellenmondás, mikor a kettőt nagy időköz és a tatárjárás pusztítása választja el ? A vm. pedig csak a »folyamrendszerének« (ez az elfogadott terminus a magyarban !) köszöni, hogy állami élet hamar keletkezik benne ; a telepítés, hospes, szerzetes későbbkori tényezők. A hamisított 1209. oklevél igazán csak jelentéktelen adatra (Hönig-vár első birtokosára) utal, miatta kár volt az ősi földvárakat bolygatni, mikor még ma is megvannak a romjaik. Hogy pedig »a XIII. század elején a vadonirtás és térítés munkájáról már ne lehetne szólani« : annak a templáriusok 1200 elején és 1212-ben történt várépítései, illetőleg a beszivárgó népelemek vallásügye az ellenkezőjét bizonyítják. Hiszen pl. Edustornya-erdőség — rengeteg darab föld — még száz év múlva is elhagyatott, vadon terület. A 83., 87., 440. 1. évszámjelzései — elhiheti egy íróembernek — sajtóhibák. A 84. lapon az író, még ha nem jogász is, az Aranybulla 5. részét kifogástalanúl értelmezi. A 85. lapon a nona- és decima-kérdést megoldom. (L. bővebben : XII. szak.). Ugyanitt a jegyzetben a sajtóhiba »mint többször a várispánság székhelye«-nek olvasandó. A Dancs-féle adományról ma csak annyi igaz, hogy az első isrrwrt okirati adat. A mit a bíráló a 89. l.-on a megyei közélet XIII. századi alakulására megjegyez, üres beszéd s az a jegyzőkönyvek .'hiányára® mondott szellemeskedés. Ugyanitt »a vm-i czímer és pecsét használata a XV—XVI. századtól« nyilván sajtóhiba, a mit a 4-ik sor bizonyít. Hogy »a vm-i önkormány-