Századok – 1910

Történeti irodalom - Zagorsky; Vladimir: François Rački et la renaissance scientifique et politique de la Croatie. Ism. Kont Ignácz 852

854 TÖRTÉNETI IRODALOM. másutt pedig ezeket : »Le jugement critique de Racki a été faussé par son enthousiasme iougo-slave« (179. 1.) ; »L'idée maîtresse qui inspirait et soutenait Racki nous apparait aujourd'hui comme radicalement fausse« (182.1.) ; »La clarté de son esprit quelquefois obscurcie par les ardeurs de son patriotisme« (198. 1.). De mindezek daczára Racki műveiből tanulta meg a fiatalabb, már kritikusabb szellemben fölnevekedett nemzedék a hazai források tanulmányozását. Racki minden műve hatott, s ámbár nem volt jó stylista, tanulmányai a jog, szokások, liturgia, régi irodalom és történeti források terén mutatták az utat, a melyen haladni kell. Tevékenységét főleg a Strossmayer alapította zágrábi Akamiában fejtette ki, melynek huszonegy éven át (1867—1888.) volt elnöke, s csak gr. Khuen-Héderváry ellenállása folytán lépett le díszes állásáról. Minthogy a zágrábi Akadémia a déli szlávok történetében nagy szerepet játszott, a szerző ennek a társaságnak egész fejezetet szentelt, hogy Racki nagy munkaerejét feltüntesse. Az irodalmi munkásság beható tárgyalása mellett, mindenütt párhuzamosan, a politikai tevékenységet is tárgyalja. Különösen kiemeli az 1861-ben kifejtett munkásságát a Muraköz Magyarországhoz való kapcsolása alkalmával, vitáját Szalay val s részvétét a kiegyezés utáni tárgyalásokban. Racki műveinek és tanulmányainak teljes lajstromát (287 szám) is közli a szerző, néhány kiadatlan leveleivel Hatalához, Riegerhez és Novakovic-hoz. A bibliographia nagyon bő ; a főbb magyar forrásgyűjteményeket, Horváth Mihály, Fraknói, Pauler, Thallóczy, Marczali, Timon műveit, gr. Andrássy beszédeit is felhasználta Zagorsky. Az ily tanulmányok Francziaországban, a mely még csak most kezd kritikai módon Kelet-Európa népeivel foglalkozni, nagyon jó szolgálatot tesznek. Óhajtandó volna, hogy fiatal historikusaink a szlávokat ebben utánozzák. A második franczia munka egy rennes-i egyetemi rk. tanár dolgozata. Ez is doctoratusra készült thesis, de az államira (Doctorat ès lettres), a mely nélkül rendes tanári állásra nem juthatnak Francziaországban. Csak azért jelezzük, mert örömmel látjuk, hogy az utóbbi időkben a magyar historikusok és bibliographusok némileg Francziaország felé is tekintenek, míg azelőtt azt hitték, hogy Németországon kivűl sehol sem dolgoznak kritikai módszerrel. Ha a francziák között ismerték is Thiers, Thierry, Mignet, Michelet, Sorel, Lavisse és Luchaire nagybecsű műveit, ez főleg a forma miatt volt, de a détailkutatásra azt vélték, hogy kevés itt az anyag. Ez pedig nagy tévedés. Valaminthogy a classikai és modern philologia terén már tudják, hogy van franczia eruditio is, épp úgy kell tudni, hogy a históriai