Századok – 1910

Tárcza - G. K.: Széll Farkas † 70

tírcza. 71 tések teljessége, és a tudományt szerető szakembernek érdeklődése nemcsak a könyvészeti oldal, hanem a tartalom iránt is. Például a Bessenyey-, Kazinczy-, Csokonai- és Széchenyi-kiadásokat és koruknak magyarázó irodalmát évtizedek gondjával olyan teljességben gyűjtötte össze, a mint ez még nagyobb könyvtárainkban is alig található. Igen értékes gyűjteménye volt az 1780—90 évek röpirataiból, versenyző a Ballagi Gézáéval. Vannak ugyan gyűjteményében nagyértékü régi magyar nyomtatványok, köztük egy pár unicum is, de ez főképen mégis a XVIII. század második és a XIX-ik első felére terjed ki. Értéke nem annyira számában, mint inkább a hozzá értő gyűjtő aprólékos gondosságában és bizonyos Írókra és kérdésekre vonatkozó teljességében áll. Széli Farkas nem a halásznak minden halra kiterjedő hálóvetésével, hanem a horgászónak türelmes és leső, vagy a vadásznak válogató figyelmével gyűjtött. Az antiquariusoknál egyenesen közmondásos szerencséje volt, például a Bankó leányáról szóló históriás ének kéziratára egy régi colligatumban egyenesen rányitott. Szerencséjében maga is hitt és bizott, a mi a gyűjtőnek kedvet és önbizalmat ád. De teljes mértékben megvolt benne a gyűjtőnél annyira szükséges aprólékos és gondos megtekintés fáradhatatlansága is. Az Arany János hagyatékából kiselejtezett töredékeken Aranynak érdekes széljegyzeteit antiquariusi lim-lomban kereste és találta meg. Ha magánember birtokában tudott valamely ritkább könyvet és azonnal nem szerezhette meg, meg nem szűnő szemmeltartással várt, mig jó alkalom jött a megszerzésre. Látogatója volt Debreczenben a zsibvásárnak, mely, mint a régibb debreczeni gyűjtőknek, neki is nyújtott egy pár ritka darabot. Mint gyűjtő távol állott az önzés- és eltitkolástól. Ha valaki bármely kérdésben hozzá fordult, iparkodott minél jobban szolgálatára lenni, akár valami könyvészeti vagy tudományos kérdésről volt szó, akár Jókainak kellett regénye tárgyához történelmi felvilágosítás. Érdekes magyar néprajzi gyűjtemény is maradt utána. Birói hivatala a fővároson kívül Kunszentmártonban, Karczagon és Debreczenben folyt le, ez utóbbi helyen 16 évet töltött mint a királyi táblának tanácselnöke, és mindenütt folytatta gyűjteményeinek gyarapítását. Két éve lépett nyugalomba és akkor a fővárosba költözött. A debreczeni Csokonai-körnek néhány évig elnöke, a Történelmi Társulatnak 1888. febr. 3-ika óta választmányi tagja volt. Munkás életét 66 éves korában 1909 decz. 17-én Budapesten fejezte be. Temetése deczember 19-én délután ment végbe nagy közönség jelenlétében. Társulatunk koszorút helyezett ravatalára s Ballagi Aladár tagtársunk megható búcsúbeszédben emelte ki a veszteséget, mely Széli Farkas halálában tudományos irodalmunkat sújtotta. Áldás emlékére ! G. K.