Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

756 TÖRTÉNETI IRODALOM. 756 a birtoklás szünetelt ? Itt ismételten csak arra hivatkozom, a mit a népszám fejezeténél már bőven tárgyaltam, hogy t. i. meg kellett volna nézni a Dicalis Conscriptiókat, a melyek a megye topographiájának és birtokviszonyainak is elsőrangú forrásai. Miután a szerző úr a birtoklás kialakulásáról szóló XVIII. századi adatait feltálalta, áttér a (VI. szakasz.) »Aszabad emberek« tárgyalására. Ennek I. számú része : »Osztályok. Nemesi rend« czímet viseli. Itt már a czímben is hiba van, mert ha nemesi rend, akkor már nem osztály, a minthogy nem is az. Azt hiszem osztályok alatt foglalkozás szerinti csoportokat értünk, mint pl. iparos-, munkás-osztály, de amazok : egyházi, nemesi, stb. rend. Azután meg a rend, rendiség politikai fogalom, míg az osztály társadalmi. Ennélfogva képtelen az az állítás, hogy »a nemesi rend az igazi megyei osztály (!) (179. oldal) meg hogy »a papi osztályból csak a repraesentans elemet fogadja be« a megye vagy micsoda ! Az egyházi rend, a kir. hatalomnak nem második, hanem első sarkköve és »ecclesia« mindig »praecedit«. Ugyanezen oldal 2. bekezdésében a hűbéri elem (!) gyarapításáról meg »az országnak hűbéri rendszer szerint való szervezéséről (? !) olvasunk stb. Azután következik a megye, város, főnemes, köznemes, jobbágy, polgár, Nagy Lajos kora, XVI., XVIII. század összevissza keverve. A II. számú részben »a nemes és a megye« czímen szintén szép keveredés van. Egyes megjegyzéseink a következők : A 180. oldal 1. jegyzetében ilyen képtelenségek vannak : » A kereszténység védelmére alakult a királyi és egyházi várjobbágyság«.(ü) Meg hogy : »Az egri püspöknek is van nemesítő joga«. (?!) A mi a nagy- és fcözépbirtokos nemest illeti, ilyent tudomásom szerint a források nem emlegetnek. Az egytelkes, curialis, praedialista, armalista elnevezések pedig csak későbbi idők szüleménye. Sáros vármegyének soha praedialistája nem volt (181. oldal), az egri püspökség pedig csak jó későn lett főegyház. A praedialistákról a szerző minden átmenet nélkül egyszerre Kálnásy János 1724. évi czigányvajdaságára tér át, majd a szegény nemesekről, özvegyekről, meg a török fogságba esettek kiváltásáról beszél, azután azt mondja, hogy »я literae prorogatoriae regales« (1692) az özvegyi jogokat biztosítják, (? !) a míg a nő írásait rendbe szedheti« ! ! ? Persze, mert a szerző úr nem tudja, hogy »literae prorogatoriae« magyarúl perhalasztó levelet jelent, a milyent mindenki kaphat, a ki perhalasztásra alapos okból rászorúlt. A 181. lap 1. jegyzetéhez (»Az agilist [nemtelen (!) atya és nemes anya szülötte] Sáros megye iratai nem jelölik«) csak annyit, hogy nemtelen atyának nem lehet leszármazottja, annak legalább is hímneműnek kell lenni még akkor is, lia nem nemes ember. Egyáltalán szerző úrnak a »nemtelem-ekkel sok baja van.