Századok – 1910

Történeti irodalom - Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája. Ism. Iványi Béla 742

744 TÖRTÉNETI IRODALOM. 744 fejezete (voltaképen a sorrendben nyólczadik fejezet) a »Megye és várispánság« hangzatos czimet viseli. Valószínűleg — a szerző terminológiája szerint legalább — ez alatt honfoglalást is kell érteni, mert ez a fejezet nem a megye vagy várispánság dolgával, hanem a honfoglalással veszi kezdetét, mivelhogy külön fejezet ezzel nem foglalkozik. Itt mindjárt az első sornál meg kell jegyeznem, hogy »honfoglaló őseink« nem mindenütt, főleg pedig Sárosban nem, »a rómaiak kereskedelmi útjain haladtak«, hanem a folyók mentén. Vagy csak nem gondolja a szerző úr, hogy a Don, Dnjeper, meg a felső Tisza és mellékfolyói mentén római utak valának? Mindannak, a mit a szerző úr a következőkben (77., 78. 11.) előad, semmi reális történelmi alapja nincsen, egyes-egyedül Sóvár nagyon korai létezése az, a mit Anonymus XVII. fejezetére támaszkodva esetleg el lehet fogadni, a többi mind a mesék és a pbantasia világába tartozik. A 77. lapon a megye nevének Sárosnak Zárus- (»Za-rus«) ból (szláv alapon) való magyarázata szintén alaptalan kitalálás. Mutasson nekem a szerző úr csak egyetlenegy eredeti középkori oklevelet, a hol a Sáros név (akár a megyéé, akár a váré vagy mezővárosé) »Zarus«-nak van írva. A 78. lapon a megye chartographiai képe czím alatt mesélt dolgok is csak egyedül Sóvár korai létezését bizonyítják, a többi mind légből kapott és — a mely hibába a szerző gyakran esik — nem is a megyére vonatkoznak. A 78. lap alján a következőket olvassuk : ьSáros vármegyébe, az osztozkodáskor csupa törzsökös magyarság jutott. Magyar falvak alakultak sátorcsoportokból, (? !) a melyek lassan önállósodtak, (? !) míg a tatárjárás pusztításai után pótlásra nem lett szükség«. Tizenhárom sorral odább, miután a szerző egy merész ugrással а XIII. század elejére visz minket — (ilyen hatalmas korbeli ugrások és ellentmondások is nagyon, sőt túlon-túl gyakoriak) — egyszerűen kijelenti, hogy : м föld tehát átlagban néptelen még«. Kérdem a szerző urat, hova lett hát az a sok jó törzsökös magyar? Menjünk azonban tovább. A 78. lap III. számmal jelzett bekezdése így hangzik : »A mennyire az okiratokból kideríthető«, (?) a megye földje meglehetős vadon állapotban volt az Árpádok első korszakában is«. Ugyan kérem, tessék megmondani nekem, hol látta a szerző úr ezeket az »okiratok«-at. Folyamrendszerének a megye nem köszönhet állami életet, (?) hanem legfeljebb árvizeket. Tudtommal különben Sáros vármegyében nincs is folyam, csak folyó. A megye egyébként megyei (de nem állami) életfejlődését a telepítéseknek, a népesedésnek, a teuton hospesek, szerzetesek stb. áldásos működésének köszönheti. A következő bekezdésben (79. old.) az 1209. évi adomány-