Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Wertner Mór: Clericus 739 - Az almakeréki Apafi-emlékről és udvarházról 739

740 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 740 tek, köztudomású dolog és így magától értetődik, hogy összes kutatóink e szót ezen értelemben fordítják, csakhogy némelyek az illető személyben nem mindig papot, hanem »Pap« nevű embert, a »clericus«-ban tehát mellék- vagy családnevet látnak. Ez utóbbi azonban csak akkor helyes, ha a clericus előtt »dictus« állana, de erre nem tudok példát. Hogy az 1352-ben előforduló Johannes dictus Pop de Bachun Báhonyi Pap János, hogy az 1348-ban említett Stephanus dictus Pap de Thusun1 Tuzsoni Pap István, kétséget nem szenved ; van erre még több más példánk is ; de »Johannes clericus« sohasem Pap János, hanem kivétel nélkül János pap, ha tényleg pap volt. Ez utóbbi feltételt azért kellett kiemelnem, mert a dolog nem éppen oly magától értetődő, mint első látszatra hinnők. Feltűnő t. i., hogy legrégibb okirataink ezen, a papi személyt vagy hivatást csak általánosságban kifejező megjelölést minden közelebb meghatározás nélkül alkalmazzák, holott hivatásos, a papi pályára vonatkozó egyes rang- és hatásköri megnevezések eléggé ismeretesek voltak. A szó szoros értelmében veendő hivatásos papot, vagyis lelkészt rendesen sacerdos-nak, a mai értelemben veendő plébánost sacerdos vagy rector ecclesiae- vagy plebanus-nak nevezték ; a magasabb papi állásokban lévőket pedig a működési körüknek megfelelő megjelölés szerint nevezték. Ha tehát valakit csak clericus-nak mondtak, akkor annak is indokoltnak kellett lennie, minek következtében azon kérdés eshetősége forog fenn, vájjon nem kellene-e a »clericus« alatt mást mint papot érteni ? Indokolttá teszi ezen kérdés jogosultságát még két más körülmény is. Az első az, hogy számos >>clericus«-ról olyat olvasunk, mely inkább világi emberre, mintsem papra, vagyis lelkészre illik. Hogy csak egyetlen-egyet említsek, hivatkozom a Wenzel II. 262-ik oldalán található okiratra, melynek értelmében a veszprémmegyei Pápai udvarnokok : Guthen, Bytha és »clericus« Bartholomaeus a bakonybéli apátot bepörlik. Ilyen eseteket lehetne azonban azzal magyarázni, hogy egyik-másik papi ember családi vagyonát és rokonainak anyagi érdekeit magáévá tette és képviselte. Sokkal fontosabb azonban a másik körülmény, hogy t. i. hébe-korba oly clericusokról van szó, kiknek gyermekeik voltak, Ezen körülményt rendesen azzal magyarázzák, hogy az illetők oly világi férfiak voltak, kik özvegységre jutván, a világi életet a papival cserélték fel és hogy gyermekeik ennek értelmében a papi pályát megelőzött házasságukból származtak. Megengedem, hogy ez egy-két esetben így lehetett. 1247-ben találjuk, hogy Simon veszprémi kanonok, Lázár és Elek nevű fivérei 1 Anjoukori okmánytár V. t>26., 180.