Századok – 1910

Tárcza - Váczy János: Gyulai Pál † 67

tárcza. 69 rúan : haldoklunk ! Majd lesznek mások helyettünk s fel is fognak sóhajtani, csakhogy gúnyosan s egy szóval többet : már meghaltatok . . .« A múlton révedező fájdalom a nemzetet még mélyebb elaléltságba sűlyeszti, holott ha élni akar : orvosság után kell látnia. E türelmetlen izgató hang a Kazinczy nagy hagyományaiból szállt reá örökségül, a mely évek múlva vesztett ugyan hevéből ; de a szellemi tényezők legkiválóbbjait csoportosítani s a nemzet eszmekörét irányítani s gazdagítani továbbra is életfeladatául ismerte s folyvást bízott sikerében. Életének e vezérgondolata nyilatkozik irodalomtörténeti s kritikai műveiben is. Űj ösvényeken indúl, s új eredmény koronázza munkásságát. Bizonyos, hogy Gyulai nem a sokoldalú s hangyaszorgalmú kutató fáradságos működésére adott példákat ; nem az adatok sokaságával s részletes magyarázatával hódította meg nemzetét. Ennél magasbra tört. Ezt a középszerű tehetségek is sikerrel végezhetik. Gyulai művei a felfogás eredetiségére, a jellemzetes vonások éles kiemelésére, a rajz biztosságára s párját ritkító szabatos szerkezetére lesznek mindenha elsőrendű példák. A milyen kimért, művészi szerkezete van Petőfi vagy Arany János legkisebb költői művének is, éppen oly szabatos művészi szerkezet jellemzi Gyulainak minden dolgozatát. Nem a részletes, gazdag színekkel festő ecset vonásait csodáljuk műveiben, hanem a szobrász vésőjét, a mely a lényeges vonásokat mindenütt kitűnteti a nélkül, hogy az elmosódó árnyalatoknak kedvezne. Nem csak hirdeti új eszméit, de szinte ugyanannyit ébreszt, mint minden nagy író. Az a művészi előadás, a mely Gyulai minden művének sajátja, egész irodalmunkban érezteti jóltevő hatását. Stílszépségeinek egyszerű bája, de mindig vonzó varázsa, szerkezetének arányossága s nyelvének classikus tisztasága a legnagyobb külföldi mesterekre emlékeztet. S e mellett az a világosság, a mely műveinek tökéletes szerkezetében éppen úgy, mint a gondolatok alkotásában s még az egyes mondatokban is oly magas fokon nyilatkozik, senkire sem tévesztheti hatását. A magyar értelem bámulatos világossága Deák Ferencz beszédein kivűl Gyulai műveiben szól hozzánk leginkább. Az ő műveiről is elmondhatjuk, hogy a szakember éppen annyi tanúiságot meríthet belőlük, mint a mily igazi élvezettel olvashatja a nagyközönség. S ha újabb történetíróink műveiben a kritikai felfogás alapossága, a jellemző adatok kiemelése, mindenek fölött pedig az előadás művészibb formája már is újabb fejlődését jelzi a magyar történetírásnak : ne feledjük, hogy mind ebben nagy része van Gyulai korszakos pályájának. Irodalomtörténeti s kritikai dolgozatai kétségtelenül gyarapítják nemzetünk újabbkori dicsőségét. VÁCZY JÁNOS.