Századok – 1910

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Bakics Pál; II. Brankovics György és Csernovics Arzén. - I. közl. 725

728 DR. SZENTKLÁRA Y JENŐ. orientale de Francois I-er 1515—1547« (Páris 1908) ; a másik : »Die auswärtige Politik des Peter Rares, Fürst von Moldau« (Wien, 1908). Világosan tárja fel előttünk egyrészről a portának, másrészről Francziaországnak törekvéseit a magyar nemzeti királyság megerősítésére s fentartására, a mi azonban — sajnos — hajótörést szenvedett a magyar urak hiúságán, kapzsiságán és egyenetlenkedésén. Pedig egy ilyen keleti és nyugati politikai kapcsolat kétségkívül még ma is legelőnyösebb és leghatalmasabb támasza lenne Magyarországnak az osztrákok álnok és áruló viselkedésével s elnyomási törekvéseivel szemben. II. Radonics könyvében a legtöbb okirat II. BranJcovics Györgyről, az áldeszpotáról szól. Ezek mind új adatok, melyek most jutnak először nyilvánosságra. A provenientiájukról mondja Radonics, hogy mikor a deszpota 1712-ben meghalt, rendelet ment Bécsből Gutenstein Venczel prágai hadparancsnokhoz : irassa össze Brankovics hagyatékát, melyhez többi közt a deszpotnak okiratgyűjteménye, levéltára és a »Krónika« czímü sajátkezű följegyzései tartoztak. Gutenstein az elkészült összeírást Bécsbe küldé az udvari haditanácshoz. Időközben a deszpotnak egy rokona, Lippai Brankovics János, ki Bécsben és Egerben együtt volt vele és állandóan gondját viselte, sürgető kéréssel fordult a haditanácshoz, hogy adják ki neki a boldogultnak minden hagyatékát, mert az őt illeti meg, mint legközelebbi rokont. A haditanács megbízta Talman udv. tanácsost, tekintené át gondosan a hagyatékot és tegyen aztán jelentést : vájjon nem talált-e az iratok közt dynastiaellenest, vagy forradalmi dolgokat ? Talman nemsokára jelenté, hogy mitsem talált Brankovics írásai közt, mi a Habsburgok érdekeivel ellenkeznék, minélfogva a hagyatékot kiadhatónak véleményezte. Ez azonban csak 1717-ben történt meg, de akkor is tökéletlenül. Ezen az úton jutottak II. Brankovics György irományai, a »Króniká«-jával együtt, Lippai Brankovics János birtokába, ki a becses örökséget haláláig, 1735-ig magánál őrizte, aztán pedig özvegyének, Máriának, és két fiának, Miklósnak és Jánosnak őrizetére bízta. Mikor azonban Gutenstein, prágai várparancsnok, a Brankovics-hagyatékot Égerből Bécsbe szállíttatá, némely irományok czélzatosan-e, vagy elnézésből visszamaradtak Égerben. A hétéves háborúban bizonyos Raskovics Atanáz, szerb milicziabeli tüzértiszt, átutazván Égeren, véletlenül értesült erről és menten tudósítá fölfedezéséről Lippai Brankovics János özvegyét. Az