Századok – 1910
Értekezések - ECKHART FERENCZ: A pápai és császári kanczelláriai gyakorlat hatása Árpádkori királyi okleveleink szövegezésében 713
A PÁPAI ÉS CSÁSZÁRI KANCZELLÁRIAI GYAKORLAT HATÁSA ÁRPÁDKORI KIRÁLYI OKLEVELEINK SZÖVEGEZÉSÉBEN. A középkori állam kormányzásának egyik fő-, sok esetben egyetlen állandó szerve a kanczellária volt. Minthogy általa közlekedik az uralkodó alattvalóival, természetes, hogy a kormányzásnak csaknem minden terén éreztette hatását. Szervezetének szilárdsága mindig az állam fejlett kormányzásáról, közigazgatásáról tanúskodik. Nem véletlen, hogy a legfejlettebb kanczelláriai működést Szicziliában, Aragóniában, a pápai curiában, utóbb Franciaországban találjuk. Miként a kormányzás többi szerveinél is látjuk, a fejlettebb kanczelláriák s azok okleveles gyakorlata állandóan hatást gyakorolt a fejletlenebb, avagy éppen csak szervezésben levő kanczelláriákra és gyakorlatukra. A szicziliai kanczellária befolyását nem egy téren láthatjuk a már ugyancsak fejlett pápai kanczelláriában ; a franczia okleveles gyakorlat a német birodalmi kanczellária termékein éreztette hatását.1 Legerősebb a kölcsönhatás, mikor a politikai érintkezés a legsűrűbb, avagy éppen politikai összetartozásról lehet szó, a mint ezt VI. Henrik és II. Frigyes korában a szicziliai kanczelláriának a német birodalmira való befolyásánál látjuk. Hogy mennyire függ a kölcsönhatás a politikai érintkezéstől, annak legszebb példáját a pápai és a német birodalmi kanczelláriák egymásra vonatkozása mutatja ; benne híven tükröződik vissza a pápaság és a császárság közti politikai viszony. Császári és pápai oklevél kezdetben erősen különböznek egymástól. III. Henrik idejében, mikor a császár német főpapokat tesz meg Szent Péter utódjaivá, az előbbi befolyásolja az utóbbit. VII. Gergely öntudatos fellépése és energiája e téren is visszahatást idézett elő. A pápaság győzelme az investitura-küzdelemben erősen éreztette hatását : a pápai befolyás mind erősebbé vált a német birodalmi kanczelláriai gyakorlatban, s 1 W. Erben : Urkundenlehre. München und Berlin 1907. 192., 215. 11.
