Századok – 1910
Történeti irodalom - Mayer; Theodor: Der auswärtige Handel des Herzogthums Österreich im Mittelalter. Ism. Eckhart Ferencz 678
történeti irodalom. 679 hető vissza, hogy az otthon szükséges árúczikkeket saját termékeikért cserébe megszerezzék, eltérve magyarázza az osztrák herczegség és hazánk közti kereskedelem keletkezését. Az osztrákok ugyanis hiába jöttek volna országuk termékeivel : borral, mézzel és viaszszal Magyarországba. Az osztrák herczegség kereskedelme Magyarországgal eredetileg közvetítő kereskedelem volt. Dél-Németország kereskedelmének az osztrák herczegség felé még a XV. században is ezüst szerzése volt a főczélja. ezüstöt s általában nemes érczet pedig Ausztria hazánkból szerzett, mely ezekben mindig gazdag volt. Az osztrák kereskedelem a nemes érczben szegény Dél-Németországot látta el Magyarországból e czikkel s főkép ennek köszönheti keletkezését. Ausztria és Csehország egyesítése a XIII. században lehetségessé tette a hazánk felé való kereskedelem egységes szabályozását. Már az 1221. évi Wiener Stadtrecht a bécsieknek biztosítja a Magyarországgal való kereskedelmet : idegeneknek tilos az út Magyarország felé, árúczikkeiken Bécsben kellett túladni. Különösen Ottokár erőskezű uralma volt kedvező a kereskedelem békés fejlődésére. Alatta csatlakozik a magyar mellé az osztrák kereskedelem másik főiránya : a velenczei. A kereskedelem mérlege Magyarország felé a XIII. században adatok hiányában nem állítható fel. Luschin nézete szerint (Handel, Verkehr und Münzwesen a »Geschichte der Stadt Wien«ben) a bécsiek kereskedelme Magyarország felé activ volt, azaz a kivitel áruczikkekben nagyobb volt, mint a behozatal. A kereskedelmi mérleg ellenben M:gyarországra nézve volt kedvező, mert az Ausztria feh irányuló kivitel értéke felülmulta az onnan való behozatal értékét, mit a bécsieknek készpénzben kellett kiegyenlíti: i, miért; is a herczegi kamarában a pénzkibocsátásnál az ország szükségletén kívül egy »cursus monetae maior«-ral is számoltak, mi ez időben 14000 font dénár volt. Nézetét azzil támogatja, hogy a magyarországi pénzleletek gazdagok bée i dénárokban. Szerző szembeszáll — igen helyesen — Lrschinnak ezen, csak a magyarországi viszonyok teljes nem ismerése mellett érthető felfogásával, melynek egyedüli indító oka a mindeddig érthetetlen osztrák kamarai »cursus monetae maior« magyarázása. Szerinte, ha az osztrák kereskedelem mérlege úgy Dél-Németország, — a mi pedig bizonyos — mint Magyarország felé passiv volt, úgy az osztrák pénznek két irány felé kellett volna kimenni a herczegségből, minek felvétele a herczegségnek nemes érczben való szegénysége mellett nem lehetséges. Bécsi dénár előfordul a magyarországi magánforgalomban is, továbbá oly vámtarifákban, melyeknek az osztrák kereskedelemhez semmi közük avagy éppen az ellen irányulnak. Mivel
