Századok – 1910

Történeti irodalom - Pintér Jenő: A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. Ism. Tordai Ányos 53

60 történeti irodalom. ténelmi tudomány szintjén álló kritikai felfogás jellemzik mindama részleteket, hol hazánk politikai múltjára vet visszapillantást. Mégis e helyek közül talán legsikerültebb az őstörténet (I. 14—23.) és szt. István jelentőségének méltatása (I. 73—74.). Bár a történelmi kitérések bőségét, mint előbb már említettük, itt-ott nem tartjuk helyénvalónak, mégis e történelmi jellemzések a munka legszebb részei közé tartoznak. Hogy mennyire felhasználja a legújabb adatokat s mennyire nem kerülte el figyelmét az irodalomtörténeti kutatások terén elért legkisebb eredmény is, az előbbiek kiegészítésekép említünk még néhány adatot. A Gyulafehérvári Glosszák írója szerinte már nem Watakai, hanem Ujtatai János (I. 99.), Tinódi halála évét már pontosan tudja Kárffy Ödönnek e folyóirat 1908. évi hasábjain megjelent közleménye után. (II. 74.) Ugyancsak említi e folyóirat 1908. évf. alapján Vüasudit, a Magyarországon lakó törökök énekmondóját. (II. 84.) Deák Ferencz értekezése alapján (1909) több kurucz-költó nevét ismeri. (II. 251.) Az I. 180—234. lapjain a codexirodalom bő és teljes ismertetését kapjuk, ha kissé rendszertelenül is. Gondja van a tárgyalt jelenségek rövid összefoglalására is. Ezek között legsikerültebbnek tartjuk a középkori magyar verselés összefoglalását. (I. 260.) Ha már Temesvári Pelbártnak oly tisztes helyet juttat irodalomtörténetünk, nagyon méltányos, mint azt szerzőnk is teszi, az ő útjait törő egyházi beszéd-írókat is felsorolni. (I. 277—278.) Mennél közelebb jut az újabb időkhöz, annál színesebb a tolla, bőséges forrásait annál jobban kamatoztatja s a protestáns kor íróitól kezdve — talán Gyöngyösit és Faludit kivéve — hű, szeretnők mondani : hiánytalan, tökéletes képet ád minden nagyobb írónkról. Méltó elismeréssel szól Pázmányról, meleg szeretettel Szenczi Molnárról, Apáczairól, az újabbak közül főképp Mikesről és Amadéról. Erős a hitünk, hogy a sok új gondolat, még több új adat, melyeket Pintér könyvében találunk, bőven kamatozik majd az irodalmi kutatás terén. Pintér könyvéből tudjuk meg, mely kérdés van már kimerítve, melyik szorúl még kiegészítésre s hol találjuk meg a búvárkodás segédeszközeit. Egységes szellemben írta meg munkáját, lehetőleg teljes adatgyűjtéssel szerelte fel, minden kérdést a lehetőségig tisztázott, megbecsülte s felhasználta a mult eredményeit, alapot s alkalmat nyújtott a jelennek s a jövőnek a munkára : ezek Pintér könyvének érdemei. Ne feledjük el érdemül betudni azt is, hogy fiatal, szinte pályája legelején álló és vidéki tanárember munkája e két testes kötet. Szívből óhajtjuk, hogy lelkesedése ki ne apadjon, hogy irodalmunk újabb korszakainak ismertetését is mennél hamarabb megkaphassuk.