Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Tomašić könyve a horvát királyság államjogáról 641

tomasic könyve a horvát királyság állam jogáról. 647 acquisivi«, azaz, hogy (az olaszoktól Sclavoniá-nak hívott) »Horvátországot már majd egészen elnyertem«. Hogy pedig a középkori latin az »acquisivi« szót a fegyverrel való szerzésre értette, mutatja, hogy a velenczeiek a töröktől nagy harcz árán elfoglalt dalmát területet »nuovo acquisto«-nak nevezték el. Az is kétségtelen, hogy a magyarok 1096 második felében fegyverrel győztek le valami horvát királynak kikiáltott és Kninben lakó főurat s Kálmán király még ez évben tovább terjesztette Szent László hódítását, mert a tengerpart is 1095-ben még Velenczéhez, illetőleg a görög császársághoz tartozó Belgrádot elfoglalta. Világos ez Drago zárai polgárnagy 1096-iki leveléből és Malaterra Gaufrid elbeszéléséből. Az előbbi panaszkodik, hogy 1096-ban »diversarum gentium feritate quassatus«, »különböző nemzetek vadságától gyötörtetett« (Racki : Documenta. 175), Malaterra Gaufrid pedig nyilván mondja, hogy 1097 nyarán a tengerparti Belgrád a magyar királyé vala (Racki i. m. 478). Mit beszélnek tehát önkéntes választásról és elfogadásról, mikor az összes egykorú, források fegyveres hódításról szólanak ? Ha egy egész ország önként meghódol, akkor nem kell azt részenként elfoglalni, mint Szent László Horvátorszáról mondja. Ezzel szemben feltételezni egy 1102-iki általános fellázadást és hogy ezután Kálmán király fogta volna kérésre a dolgot s tartott volna királyválasztó és koronázó országgyűlést, ez mind csak hamisítványokból szőtt mese ! A mint mi nem emelhetünk jogot Kievre a Névtelen meséjéből, éppúgy a horvátok nem támaszthatnak követeléseket a hírhedt toldalékkészítő képzelődéseiből ! Hiába is hivatkoznak a horvát történetírók Fraknói Vilmosra vagy más régebbi magyar történetírókra, mert ezeknek abbeli véleménye, hogy Szent László békés úton jutott volna Horvátországhoz, az egykorú adatokkal szemben semmi. Félrevezették őket a horvát hamisítványok és így Fraknói még Szent László levelét is rosszul értelmezte. S ezek után nem mások megtévesztése-e vagy legalább is nem nagyképűsködés-e, midőn a toldalékot Tomasic megteszi szerződésnek, még pedig nem is közönséges, hanem nemzetközi (medjunarodnopravni ugovor 87. 1.) szerződésnek ? Nemzetközi szerződésnek ma azt hívjuk, a melyet az összes művelt államok kötnek egymással, vagy legalább is a melyiknek megtartására mások is biztosítékot vállalnak. Ámde még a toldalékkészítő sem mert arról ábrándozni, hogy a horvátok kiváltságait idegen államok is biztosították volna. Ö is, bár először az annyira kihasznált és félremagyarázott »pacta ordinäre« szavakkal él, végül mégis a »concordia de venire« szavakkal jelzi a király és horvátok állítólagos egyességét. Tehát csak békekötés és így legfeljebb kölcsönös szer-