Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Tomašić könyve a horvát királyság államjogáról 641

tomasic könyve a horvát királyság állam jogáról. 643 toldalék, nem Tamás főesperest kezeírása, és legrégibb feljegyzése is csak 1330 táján 60 évvel a főesperes halála után keletkezett. Már most, ha egy kicsit tovább lapozunk Horvát- és Dalmátországok történetében, azt olvassuk pl. a sebenicoiak 1322-iki kiváltságlevelében, hogy 1322 szeptemberben követet küldöttek Károly királyhoz Martini Ferencz személyében és ez hozta el az ő régi kiváltságleveleik megerősítését (Fejér, Cod. Dip. VIII/2. 349, 356). Ugyanakkor tudjuk, hogy Subich II. Mladin, a hírhedt és magát horvát királyként viselő horvát-bosnyák bán is jóformán Temesvárig a király elé küldötte öcscsét, Györgyöt, hogy Trau és Sebenico ellen segítséget kérjen. így tettek bizonyosan azon horvát főurak is, a kiket Mladin Illyés fiainak megöletésével magától elidegenített, sőt utoljára 1322 okt. 8 táján ő maga is Kninbe, Károly király táborába érkezett. (Századok, 1894, 811—12.) E követküldések lebegtek annak a XIV. századbeli, Mladinpárti bús horvátnak szeme előtt, a ki a mostanában traui toldaléknak (hibásan Tamás memorialejának) nevezett, politikai czélú elbeszélést készítette. Csak afféle politikai ábránd volt ez, mint a magyar történetírásban Béla király jegyzőjének könyve. S a régi horvátdolgokra nézve épp oly tudatlan volt e toldalék készítője, mint a minő a mi Névtelen jegyzőnk a 896-iki eseményekre nézve. Kezdi azzal, hogy Kálmánt Szent-László fiának írja. Ez mindjárt oly szarvashiba, mely az író jólértesültségét megingatja. A régi horvát nemzetségek helyett a XIV. századbelieket említi s ezeket taszítja vissza 2 századdal, mintha Horvátországban az idő kereke megállott volna. Megteszi az állítólagos követeket >>comites<<-eknek, pedig a horvát királyok ilyeneket nem neveztek ki (csak a magyar királyok !), s a hadakozásra nézve oly engedményekről beszél, melyeket a magyar nemesség is csak 1222-ben s akkor is csak rövid időre tudott kivívni. Sőt végül kisüti, hogy sem a nemesek, sem az ő embereik (tehát a horvát jobbágyok legnagyobb része) nem kötelesek adót fizetni ! ! ! De éppen ezek mutatják, hogy még gyarló, halavány hagyománynak sem válik be e toldalék, nem hogy egykorú, oklevélpótló feljegyzésnek. Azt pedig, hogy tudatlan, kései mesélőnek valamit elhigyjünk, józan észszel tőlünk senki sem követelheti. Ismeri Tomasic Horváth I. és Pauler Gy. kifogásait a toldalék (hibásan Tamás főesperest memoriale-ja) hitelessége ellen, de azok czáfolása helyett kényelmesen Sisic Ferdinánd művére hivatkozik. Csakhogy e hírhedt toldalék igazolása Sisicnek sem sikerült. Hiába igyekezik a hibákat valamelyik ismeretlen (!) másolóra kenni, mert a »Colomannus filius Wladislai« hiba mind a három régi kéziratban megvan. Hiába igyekszik e toldalékot az állítólag Kálmán királytól kiállított nagy szabadságlevél ki-