Századok – 1910

Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - II. és befejező közlemény 633

A JÁNOS-LOVAGOK SOPRONBAN. — MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. — IV. A délvidéki lázadás leveretésével és Zsigmond király uralmának megszilárdulásával a soproni lovagház történetében is új korszak veszi kezdetét. Az annyi viszontagságon keresztülment soproni lovagház újból életre kelt, de némileg más rendeltetéssel, mint a XIII— XIV. századokban. A convent hiteleshelyi működésének megszűnésével a soproni keresztesek most már egyedül a betegek ápolásának, vagyis a XIII. században alapított ispotály ellátásának szentelték magukat. Az új lovagház 1394-ben elkészülvén, a rend tagjai ismét beköltözködtek. A változott viszonyokhoz képest a rendház lakói is mások voltak. A rend lelkésztagjai közül nevezték ki a soproni praeceptort, a ki egyúttal a Szent János egyház plébánosa is volt, s a ki mellé a betegápoló testvérek sorakoztak. A XV. század első felében már nem találunk lovagokat Sopronban, nekik ott már nem akadt dolguk, nemcsak azért, mert a soproni convent, mint hiteles hely megszűnt, hanem azért is, mert Zsigmond Sopronba királyi kapitányokat rendelt, a kik a város védelméről s a városi tornyok őrizetéről gondoskodni tartoztak. Ekkorra tehát már megszűnt a lovagok kötelezettsége, melyet a tatárjárás után vállaltak s a melyet IV. Béla 1250-ben jóváhagyott. A soproni praeceptorátus végleges visszaállítása Nagymihályi (Ungi) Albert nevéhez fűződik, a kinek Naillac Filibert, a rend nagymestere 1417 febr. 12-én Konstanzban kelt oklevelével adományozta a vránai perjelséget, mely adományt Zsigmond király 1417 okt. 16-án megerősítette.1 1 Sztáray okit. П. 176—177. SZÁZADOK. 1910. VIII. FÜZET. 44