Századok – 1910

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: A cinquecento festészete; szobrászata és művészi ipara. Ism. Éber László 596

601 történeti irodalom. mester az, a ki a festészetnek par excellence festői irányban való fejlődését óriási lépésekkel viszi előre : Correggio. Bizonyára a szerző kedvenczei közé tartozik Correggio, a kire Burckhardt antipatbiája némi árnyékot vetett. »Igénytelenül szerény és rövid földi szereplésében mégis tényleg egyesíteni tudta magában a cinquecento festőművészetének majdnem minden vívmányát : a Lionardo árnyékolásának lágyságait, félhomályának varázsát ; a Michelangelo erős vonalérzékét, merész rövidüléseit, legtöbbször amaz erőltetett és bravúros túlzások nélkül, melyekbe követői estek, a Ráfael derült báját, az Andrea del Sarto coloristikus erejét, sőt a velenczeiek természetfestésének is számos elemét ; s mindezeket a saját szeretetreméltó egyéniségének melegével áthatva, önálló és hatalmasan vonzó stíllé tudta kifejleszteni.« De ne fogjuk föl őt akár szerencsés eklektikusnak ; valóban a modern festészet legönállóbb szellemeinek egyike, oly önálló, hogy művészeti provenientiája is mind mai napig szinte rejtély. Az ú. n. késő renaissanceba vezet át Michelangelo életének második korszaka. Két nagy műve — a Mediciek síremlékei és az utolsó ítélet hatalmas frescója a Sixtus-féle kápolna oltárfalán — egyéni stílusát végleteiben mutatja be és döntő befolyást gyakorolt a művészeti fejlődés további sorsára. A szerző természetesen behatóan foglalkozik velük és végűi finom jellemzéssel zárja le a nagy életpálya ismertetését. Közben megismerkedünk még azokkal a művészekkel, a kik az öregedő Michelangelo kortársai voltak. A festők közül úgyszólván csak a felsőolaszországiak voltak képesek vele szemben önállóságukat megtartani ; köztük a kiváló és érdekes Dosso és Garofalo, míg éppen a firenzeiek — Bronzino és Daniele da Volterra, a Zuccarók és Yasari — a legtypikusabb példái az utánzásból eredő modorosságnak. Különösen érdekes és tanúlságos e kor szobrászainak sorozata. Michelangelo hatása itt is ellenállhatlan volt, de például a modenai Begarelli, ez a kiváló és kellőképpen mai napig sem méltányolt művész, különösen a psychologiai kifejezés eszközeiben, a modenai művészeti gyakorlatból kifejlődött nagy compositióiban erősen egyéni értékeket nyújt, mások pedig, Guglielmo della Porta és főleg Giovanni da Bologna a michelangelesk elemeket továbbfejlesztik abban az irányban, a melynek Bernini lesz a nagymestere. A díszítő művészetről és művészi iparról szóló fejezet rövidsége mellett is többet nyújt az egyes műfajok fölsorolásánál. Néhány jól kiválasztott példa, Lucrezia Borgia nászmenetének, a II. Julius, majd X. Leo pápák tiszteletére rendezett díszmenetek eleven ismertetése kapcsán belepillanthatunk abba a korba,