Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

bethlen istván támadása 1636-ban. 493 A kiegyezést az országgyűlés is megerősítvén,1

azonnal elküldték Temesvárra Bethlen Istvánnak, ki azt néhány jelentéktelen módosítással,2

s e módosításoknak a kiegyezés pontjai közé utólag való felvételök kötelezettségével elfogadta, s deczember 13-án kiállította, reversalisát. Igaz keresztyén hitére kötelezi magát a kiegyezési pontok betartására s arra, hogy sem a fejedelem személye, méltósága, sem az ország szabadsága, törvényei és statutumai ellen »sem titkon, sem nyilván, sem magunk, sem mások által sohul, sem az országban, sem az országon kívül, sem várainkból, sem egyébünnét semminemű utakon és módokon ártalmas igyekezettel s cselekedettel nem leszünk«. Mivel pedig magát Erdély alattvalójának tartja és vallja, »arra nézve is az országnak közönséges törvényi alá adván magunkot, mind az fejedelem ő kglme személyének, métóságának és fejedelemségének, mind penig az ország közönséges végezésinek, törvényinek, szabadságának oltalmazásában az fejedelemmel ő kglmével és az egész országgal együtt egyezséget, egyenlő értelmet, életünk, értékünk fogytáig tökéletes igaz sinceritással viselünk«.3 Kötelezte magát egyúttal arra is, hogy fiával is kiállíttatja a szükséges reversálist,4 a mi meg is történt.5 A budai vezér, ki november 25-én Budára indúlt,6

a kihajára bízván a tárgyalások befejezését,7

a Bethlen Istvánnal történt végleges megállapodás hírére nem késett kiállítani az ország rendéitől kívánt biztosító levelet,8

s mint a szultán magyarországi helytartója, a szultán nevében is megerősítette a kiegyezési pontokat. Rákóczyt fejedelemségébe visszahelyezte s a kaftán mielőbbi megküldését megígérte ; figyelmezteti, hogy Erdélyre gondot viseljen, a római császárral békességben maradjon s legyen egyetértésben a budai vezérrel. Ekkor azután »Isten engedelmébül tökéletes hűségtekre nézve az mi sokféle kegyelmességünk rajtatok öregbül és láthatóképen meg is tapasztalnotok bizonyos«.9 A súlyos válságból, melyet a török hatalom hódító szándéka idézett elő, s melyben Bethlen István tula jdonképen alárendelt 130. h. Kemény : Önéletírása 286—87. 11. Az okiratot teljes terjedelemben közölte Szilágyi Sándor : Űj magy. múzeum 1856 I. 245—50. 11. 1 Erd. Orsz. Emi. IX. 579—80. 11. ' Török-magyarkori államokmánytár II. 475—76. 11. » Erd. Orsz. Emi. IX. 585—87. 11. 4 Szalánczy és Haller 1636 decz. 14-iki jelentése. (Szilágyi: Levelek és okiratok etc. 419. 1.) » 1636 decz. 24-ról kelt. Eni. Orsz. Emi. IX. 587—88. 11. « Bethlen István naplója. Tört. Tár 1884 309. 1. 1 Szalánczy és Haller 1636 nov. 25-iki jelentése. (Веке és Barabás : id. kiadv. 299. 1.) 8 Török-magyarlcori államokmánytár II. 472—74. 11. 8 Török-magyarkori államokmánytár II. 476—77. 11.