Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477

bethlen istván támadása 1636-ban. 481 kűl, minden nehézség nélkül bejuthatott a táborba, s csaknem »oda penetrálá, véré magát, hol a basák, bégek Bethlen Istvánnal diványoznak vala«, s így végighallgathatta tanácskozásukat. A vezérek harczi kedve a kudarcz miatt nagyon lelohadt s félelem fogta el őket arra a gondolatra, hogy a derékhad minden pillanatban megérkezhetik s ellenök támadást intéz. Bethlen István természetesen kitartásra buzdította őket, de ezek azzal állottak elő, hogy »csak e kevés számú vakmerő nép miatt is minemű károk esett, s hátha a fejedelemmel útban levő sok néppel (mely nem is oly kevés, hogy csak nemességből, hanem székelységből, fizetett népből, lengyelekből, feles gyalogbul, feles lövőszerszámokból állana) megegyezhetnek, mit nem vihetnek végben az ő erejekben ?« Győri Jakab megtudván, a mit tudni akart, elhagyta a tábort s a már előbb összegyűjtött háromszáz főnyi csapatát két részre osztotta s a nyugtalan török tábor körűi két helyen felállította, a következő utasítással : »Valakinek puskája vagyon, azt minden ember elkészítse és mihelyen ő dobot üttetvén seregestül megsivalkodik, ők is akkor mentől szörnyebben lehet, doboltassanak, sivalkodjanak : hozzá, hozzá vitézek és Jézust, Jézust kiáltsanak ; mikor pedig lőni kezd, ők is mentül sűrűbben lehet, lőjjenek, de helyökből ő híre nélkül ki ne mozduljanak«. Az éktelen lárma és lövöldözés hallatára a török tábor körűi lévő mocsarakban tanyázó »nagy sűrűséges sokaságú darvak« megriadva »szörnyű szokatlan kiáltást kezdének«, mire a tábor bizonyosra vette, hogy a fejedelmi hadak megérkeztek s minden oldalról támadnak. Vad félelem fogta el őket, annál is inkább, mert érezték vezéreik habozását, s csakhamar rendetlen futásban igyekeztek menekülni Gyula felé. »A megfélemlített ezredek népe lovát és podgyászát hátrahagyva, áradás gyanánt visszafelé kezdett folyni«,1 de a sereg jelentékeny része, nem ismervén az utakat, elpusztúlt a Körös mocsaraiban ; 2 igen sokan pedig az éhségtől és fáradtságtól kimerülve, a parasztok kezei közé jutottak, kik őket rabszolgákúl eladogatták. Bethlen István és a vezérek »valami paraszt emberek kalauzságokkal«, nagy ügygyel-bajjal érkeztek meg a gyulai táborba. A szalontai tábor minden készlete a magyar sereg zsákmánya lett, mely »az lövőszerszámokat azokhoz való szekerekkel, porral, golyóbissal Szalontára bevivén, az ott való kastélybeli bástyákra és azután építtetett toronyba« szállította. A szalontai 1 Naima szavai. Hadtört. Közlem. 1893 303. 1. * A törökök veszteségeire 1. Esterházy Pál 1636 decz. 3-iki lev. Tört. Tár 1884 504—505. 11. és Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár 1891 577. 1. Megjegyzendő, hogy Illésházy emlékiratának ez a része közölt formájában az események zavaros leírása miatt alig használható.