Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - V. és befejező közlemény 477
478 dr. lukinich imre. ban mindezeken kivűl az volt, hogy a budai vezér indulása és menetiránya felől teljes tájékozatlanságban voltak ; a budai vezér ugyanis szeptember 21-én Szolnoknál volt, 28-án Szarvas, 29-én pedig már Gyoma körűi táborozott1 s ugyanekkor az erdélyi fősereg még mindig a Keresztesmezőn vesztegelt, várakozván a csapatok gyülekezésére. Az Ibrányi vezérlete alatt álló sereg mintegy 15000 emberből, nagyrészt lovasból állott,2 mely arra a hírre, hogy a török Szalontát készül felégetni, a Szalon ta közelében lévő Madarász nevű faluig nyomult előre s ott tábort ütött. »Onnét talán egynéhány nap sehova nem megyünk ; mert ha directe Jenő felé megyünk, ha mi derék erő talál, non licet regressus ; ott olyan helyen leszünk, hogy Jenőre is vigyázhatunk, az hajdú városokra és Sarkadra is gondot viselhetünk«, írta Kornis október elsején, közvetlen a megindulás előtt.3 Rákóczy külömben is meghagyta a vezéreknek, hogy »csak legkisebben is okot semmire ne adjanak ő kglmek, senkit ne offendáljanak, hanem csak magokat oltalmazzák«,4 ha pedig a védelem elégtelennek bizonyul, lassan Nagyvárad felé húzódjanak, hova addig derék seregével bizonyára ő is megérkezik.5 Bethlen István kémeitől megtudván, hogy Szalontánál tekintélyes számú sereg táborozik, de a fejedelem derékhadával csak néhány nappal azelőtt indult volt el Tordáról, azt tanácsolta a budai vezérnek, hogy haladéktalanúl intézzen támadást Ibrányiék ellen, kiket most könnyebben szétverhetnek, mint a 1 Bethlen István naplója. Tört. Tár 1884 308. 1. 8 »Kornis uramék vannak ad summum ott kin 8000, kiérkezvén az marosszéki s udvarhelyszéki hadak, kglmed megítélheti, mily nagy és szép erős had fog az együtt lenni ; az mind ő kglmek computálják, ahoz képest az mint az sok jó legény minden felől gyülekezik, az más párti hajdúsággal reá telnek 20 ezerre is.« 1636 szept. 21-iki levele Tholdalaghynak. (Веке és Barabás : id. kiadv. 332. 1.) A maros- és udvarhelyszéki hadak számáról Rákóczy egy feljegyzése tájékoztat, melyben a következőket olvassuk : »Székhadak : Háromszékből equ. 2000, gyalog 1000 ; Csík, Gyergyó, Kászonról equ. 800, gyalog 1200 ; Udvarhely éppen, Marosszék éppen, Aranyosszék éppen«. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) A maros- és udvarhelyszékiek tehát mintegy 4000-en voltak ; a nagymérvű gyülekezést tekintve, feltehető, hogy a sereg száma a következő 10 nap alatt még 3000 emberrel növekedhetett. Ennyire becsülik külömben a Szalontánál táborozó sereget a külföldiek is. így az elég jól értesült Ortelius (Kronica des ung. Kriegswesen etc. Frankfurt, 1665 II. 126.) és utána Khevenhiller. (Annales Ferdinandei II. Leipzig, 1726. Tom. XII. col. 2146.) • 1636 okt. 1-én Bornemisza Pálhoz írt levele. Tört. Tár 1884 501. 1. 4 I. Rákóczy György 1636 szept. 21-iki levele Tholdalaghyhoz. (Веке és Barabás : id. kiadv. 332. 1.) 5 Szalárdy : Siralm. magy. krón. 111. h.
