Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

474 dr. komáromy andrás. Ilyen üzenetet hoztak Majláthnénak a portáról, a ki sietett arról meghitt emberét tudósítani, lelkére kötvén, hogy Nádasdy Tamástól is tudakoltassa meg, hogy mit tanácsol, mitévő legyen ? Mert már Izabella királynéban sem mer bízni, azt írják neki, hogy a kincstartó megzavarta a dolgot s most Verbőczy pártját fogja. Végül a basa minden Ígérete, fenyegetőzése és nagy maga ajánlása daczára is 1548 augusztus 9-én kelt levelében őszintén bevallja, hogy igen fél a fejér baráttul.1 Félelme nem is volt egészen alaptalan, mert Fráter György nem ismert törvényt, igazságot vagy könyörületet azokkal szem­ben, a kik politikai czéljainak ellene szegültek, vagy véletlenül útjában állottak. Szegény Majláthné ugyan nem árthatott neki, de tudjuk, hogy sokat vádaskodott ellene a portán és Magyaror­szágon s a barát örömest megszabadult volna tőle, mert úgy látszik attól tartott, hogy pénzzel, vagy fáradsággal és siránko­zással utoljára még kiszabadítja szerelmes urát a Jediculából s ha ez a nyughatatlan ember visszakerül Erdélybe, mindennek vége . . . Mindazáltal Nádasdyra s talán az igazságra való tekintetből, mert a basa fenyegetőzésére semmit sem adott, időt akart neki engedni arra nézve, hogy Tekéhez való jogát tanúkkal bizonyít­hassa s ezért a pört a következő Szentmárton-napi törvényszékre halasztotta. Megigérte, hogy ez alatt, ha lehetséges, kiegyezteti VerbőczyA J1. Ha 500 frtot fizet neki, talán leszállítaná a pört, a melyre már eddig ő is sokat költött.2 Ennyiben állott a dolog, mikor egy, még a barátnál is hatal­masabb úr, liivatlan-kérdetlen bele avatkozott és meg sem hall­gatván a nyelves prókátorok feleselgetését, döntő Ítéletet mondott a pörben. A búslakodó asszonyt megvigasztalta, Verbőczy fiára pedig, a ki sohasem akart félni tőle és gyakran vakmerőképen szembe szállott vele, silentiumot, örök hallgatást parancsolt . . . Említettük már, hogy a vingárti uradalom felét Keserű Mi­hály özvegye birta. A várat is közösen lakták, de két várnagyot tartottak benne s természetesen mindenik uraságnak meg volt a maga külön cselédsége és udvartartása. Az ilyen közös birtoklás 1 Majláthné levele megjelent a Magyar Levelestár I. k. 51—52. lapján, ezímezés és aláírás nélkül, mint ismeretlennek egy másik ismeretlenhez küldött tudósítása. De tartalmából, a ki már a Verbőczy Imrével való pörről olvasott és Nádasdy Tamás családi levelezését is forgatta, könnyen meg­állapíthatja, hogy azt Majláth Istvánné írta valamelyik meghitt emberé­hez, szolgájához. Izabella királyné A, Fráter György T, (thesaurarius), Nádasdy X betűvel szerepel a levélben, mely különösen azért fontos reánk nézve, mert egyetlen tudósítás Döbrögöz elfoglalásáról s Verbőczy Imre Erdélybe való meneteléről. 3 Nádasdy Tamás levelezése 136. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents